Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - II. közl. 544

THELEKESSY MIHÁLY. 565 De így volt ez mindenütt, nemcsak Trencsény vármegyében. Az országgyűlés megajánlotta a háború folytatására szükséges véradót, szigorú törvényeket hoztak a rendek a kötelesség mulasztók ellen, de mire végrehajtásra került a dolog, a vármegyén minden elkallódott. Nem elég, hogy a porták összeírásánál a legnagyobb visszaéléseket követték el, s a földesúr néha fegyveres kézzel verte ki falújából a dicatorokat, de a főurak a vármegye tisztekkel egyetértőleg minden rendelkezésükre álló eszközt felhasználtak, hogy a törvényt kijátszhassák. Jó ha felét is kiállították fegyvereseiknek, s mikor a főkapitányok, meg a kamarák a vármegyék hadi népének ellenőrzéséről készített jegyzéket sürgették, kézen közön úgy eltűntek azok, hogy sohasem tudtak többé nyomukra akadni. A kis nemesen persze elverték a port, ha kötelességét nem teljesítette, de a nagybirtokosok büntetés nélkül maradtak, ha portáik számát eltitkolták és fegyvereseik csak az összeírásokban szerepeltek. Thelekessy tehát darázsfészekbe nyúlt, midőn tanácstalan fiatalságával ezt az odiosus ügyet bolygatni merte, s annyi bizonyos, hogy kapitánysága nem szerzett neki oda haza népszerűséget. Miksa főherczeg ezalatt elfoglalta Pápát, melynek parancsnoka szabad elvonulás feltétele mellett megadva magát s innen hosszas tétovázás után Győr alá szállott. E jól megerősített helyet azonban csaknem három hétig hasztalanúl vívta. Parancsnoka, a renegát Ali, még csak a kaput sem tartá szükségesnek felvonatni előtte ; a törökök naponként kijöttek a várból, ott liarczoltak a kapú előtt, közel sem bocsátván a falakhoz az ostromlókat. A főherczeg »minden nemzetség vitézségét megkísértette rajtok, — de mindenkor szégyent vallottak, ugy annyira, hogy 500 rabnál többet elevent vittek be a várba. . . német ruhába öltöztek a törökök, gyalog, lovon is kijöttek, és úgy fogdosták az hitvány, kevély németeket.« Végre üzent a főherczeg Pálft'y Miklósnak, hogy esztergomi táborából siessen segítségére, ki meg is indúlt a megyei hadakkal, de ezalatt Miksa a budai pasa érkezésének hirére nyakra-főre visszavonúlt, s Komáromnál átkelvén a Dunán, Izsánál szállott táborba. Itt állott tétlenül, mialatt a török szeme láttára visszafoglalta Tatát s feltartóztatás nélkül indult Buda felé. Pálffy Vácz, Nógrád s a körűi fekvő erősségek sorsa felett aggódván, minden rábeszélő képességét felhasználta, hogy a főherczeget a veszély pillanatában gyors cselekvésre bírja, de hasztalanúl, mert »ez Maximilianus főherczeg nemcsak szerencsétlen vala az hadakozáshoz, de igen tudatlan ') Illésházy id. m. Győr ostromát 1. 47. 48. 1.