Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - II. közl. 544

558 KOMÁROMY ANDRÁS. A nemesség zúgolódott, a környékről összesereglett vitézlő rend csak kitartotta addig, míg kenyerében, szalonnájában is tartott, de azután itt-ott elmaradozott, s a ki szerét ejthette, bizony öremest megszökött a koplalás dicsősége elől. Jellemző a közhangulatra nézve, hogy még Thurzó György is azt írja haza - pedig a főherczeg személyes jelenléte nagy dolog volt előtte — hogy csak addig marad a táborban, míg »az erszény í/yözi.« Persze, hogy ez sokáig győzte, különben is a jó úr megnézte, hová teszi a garast s nem nyújtózkodott tovább a takarónál, pedig inkább módjában állott volna, mint kereszt fiának, kinek esze ágában sem volt elhagyni a tábort, pénzt, eleséget sürgetett hazulról, mennél többet, mennél hamarább s egész »regestrum «-ot küldött Moncseknek, hogy tudja magát mihez tartani. Az élés csak kikerült a rovnai kastélyból s nem lehetett ellene panasza, noha szelid lelkű felesége mentegeti is magát : »ennél hamarbban bizony meg nem szerezhettük, kgd megbocsássa, ha későn kiilgyük«, de pénz nem nagy bőséggel találkozott Ledniczén, különben is ez a jószágfelügyelő dolga, ő lássa, mit felel reá, ha esetleg a hirtelenében összekajtatott 208 forintot s néhány dénárt keveselleni fogják. Az ifjú hölgy meleg hangú levelet írt ez alkalommal férjének, melynek minden sorából kitetszik, mennyire igyekezett távollétében is kedvében járni, kívánságát, parancsait teljesíteni. Budetin várába sem akar ellátogatni addig, mig ura bele nem egyezik, pedig testvér öcse menyegzőre készül, s nincs a ki »lictariumot« csináljon. Nehezen várja hazafelé, úgy látszik, még nem szokta meg az egyedül létet. Talán ő is — uráért aggódva — sírva bolyongott néha a rovnai kastély környékén, mint Thurzó hitvese, ') mert elhagyatottságát jobban érezheté mint ez, hiszen gyermeke sem volt, kiben örömét, vigasztalását lelhette volna. »Edes szivem uram — így végzi levelét — kegyelmed látogasson meg bennünket hamar való nap, és míg Isten felhozza kgdet, róllunk ne feledkezzék el, hanem gyakorta való Írásával tegyen bizonyossá egészségének állapattya felöl. Agya Isten, hogy rövid nap egésségben láthassuk kgdet, és jó szerencsévél mind jámbor szolgáival egyetemben, kik kgdnek javát kivánnyák.« 2) Mit jelentenek ez utolsó szavak ? Szunyogh Juliánná talán már gyanakodott volna környezetére, s talán már tudta, hogy oly ') Thurzó 1596. szept. 2-án írott levelében szeretettel dorgálja hitvesét, kit egy lakáj a sulói hegyen sírva talált, midőn ő táborba indult, mert úgymond »sirásiddal az Ur Istent is busitod, és az én színemet is szomorítod« i. h. 175 1. 2) Orsz. levéltár. Vegyes levelek 1596. szept. 26,