Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - II. közl. 544

548 KMMAROMY ANORAS, a nemesség fejenként való felkelését, s alig oszlott szót jun. 11-én az országgyűlés, már Zrínyi György és Pálffy Miklós vezérlete alatt körűlbelöl 20 ezer magyar vitéz állott harczra készen. *) Thelekessy bizonyára fájó szívvel vett búcsút mátkájától, de a kötelesség parancsolt, s otthon maradnia nem csak főben járó bűn, de gyalázat lett volna, talán még Juliannája szemében is. De jó szerencséje még nem hagyta cserbe, s talán kedvesének buzgó imádsága megóvta őt minden bajtól. Részt vett az egész hadjáratban, annélkül, hogy csak sebet is kapott volna,2) pedig sok jó vitéz, derék katona hullott el mellette. Ezek azonban már nem a dicsőség napjai voltak. Az Esztergomot ostromló sereg, Szinán pasa közeledésének liirét véve, átköltözött a Dunán s folytonosan hátrált, mialatt a török csaknem szeme láttára elfoglalta Tatát, Szentmártont és minden ellentállás nélkül jutott Győrig, melynek hitvány parancsnoka gr. Hardeck alkudozni kezdett az ostromlókkal s a jól megerősített várat néhány napi védelem után gyalázatos módon feladta. Eljárása nem menthető ugyan, de fejével lakolt érette s vajon kitől láthatott volna lelkesítő példát, mikor az egész keresztyén tábor demoralizálva volt, és Szinán közeledésére rendetlen futásban menekült Győr alól, pedig elég erős arra, hogy szemben fogadja az ellenség gyülevész hadát. Csoda-é, ha ily körülmények között bátorságát vesztette, s ha megfeledkezett kötelességéről ? mikor mindenfelől gyávaságot vagy vétkes mulasztást látott.8) Nemsokára elesett Pápa, s csak Komárom vára tartotta magát erősen, de alig vonúlt el annak falai alól a török, felhagyva sikertelen ostromával, Mátyás főherczeg is elbocsátotta seregét s novemberben hazatért Bécsbe.4) Thelekessy nem várta be a hadjárat végét s mihelyt jó szerével szabadulhatott, sietett Budetin vára felé, hol szorongó szívvel lesték érkezését. Most már nem lett volna ok tovább halasztani a menyegzőt, ki is tűzték annak napját 1594. október 23-ra.5) Magyar orsz. gyűl. Emi. VIII. k.. Istvánffy id. m. 2) Thurzó részletesen tudósítja feleségét a hadi eseményekről, bizonyára ezt sem hallgatta volna el. 3) lstvánffy id. m. Lib. XXVIII. Thurzó levelei i. h. az 1594-ik esztendőnél. Szalay id. m. 4) U. o. 5) »Tegnap én édes szivem— irja Thurzó György 1594. okt. 11-én feleségének — csak Pukhóig jöheték az szálon, ott elestveledék. Thelekessy Mihdlt szerencsére ott találáiik, és együtt evén!.: vacsorát vele, menyegzője lészen ez jiivö vasárnapiul az másikon. Igen kére, hogy ott lennénk. Ha módom leszen benne és az jó fizetéstől megmenekedhetem, azon leszek, hogy