Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - I. közl. 468

THELEKESSY MIHÁLY. 479 vallott pedig, lia valaki vissza akart élni vele. És kisebb-nagyobb mértékben ki ne tette volna ezt a XVI-ik században ? Thelekessy udvarában is bizonyosan voltak haszonleső, urok kegyelmében emelkedni vágyó emberek, kik saját önző ezéljaikból korán megizleltették a gyermekkel a hatalom édességét ; megösmertették őt — lia ugyan szükség volt erre független helyzete előnyeivel, feltárták előtte a rangjabeli nemes ifjak mulatozása, szórakozásainak ezer ldnálkozó módját s valószínűleg ezek befolyásának lehet tulajdonítani, hogy az úrfi alig érte el a tizenhat esztendőt, már sietett lerázni magáról a gyámságnak különben is gyenge kötelékeit s annyi önállósággal lépett föl a világban, a mennyi egy hozzá hasonló korú gyermek ifjútól valóban meglepő volt.1) Leghamarább érezték azt a hatalmaskodó szomszédok, kik a gyám nélkül maradt ledniczei uraság tapasztalatlan fiatalságára számítva, el-elfoglalgattak a határokból, sőt egy némelyikük fegyveres kézzel jobbágyaira is rontott, valószínűleg még atyjától szenvedett sérelmeit kívánván megbosszulni. De mikor tapasztalták, hogy az úrfi egy körömfeketényit sem enged jogaiból, törvényt hoz rájuk, szükség esetén fegyverrel szerez elégtételt : megemberelték magukat s jámbor szomszédokhoz illendően nyugton maradtak.2) Sokkal fiatalabb volt azonban, hogy sem egy terjedelmes uradalom felügyeletének néha igen is fárasztó gondjaiba temetkezhetett volna ; de nem is érzett magában hivatást ily véralkatával merőben ellenkező foglalkozásra. Egy darabig csak megült Ledniczén s rovnai kastélyában, nem csekély gyönyörűségére szolgálván az a tudat, hogy a merre két szemével lát, minden az övé, s nagy járó földön parancsára vár, kedvét keresi minden ember. De képzelt nagysága és hatalma érzetével mihamar betelvén, mikor már mindez megszokottá vállott előtte : nemesebb ambitiói támadtak s mert szivében nem közönséges bátorságot, karjaiban túlfeszűlt erőt, vérében lázas forrongást érzett, nem elégíthette őt ki többé ez az egyhangú élet, vágyai, reményei egész másfelé vonzák. Fiatal volt, heves vérű, független és gazdag ; talán hírről, névről álmodozott 17 éves korában ugyan kinek ne lennének fényes álmai, — dicsőség után sóvárgott a lelke, s ez számára csak a harczmezőn termett. 1593-at írtak akkor s az úgynevezett hosszú török háború küszöbön állott. 1591-beu már személyesen intézkedik minden ügyében. 2) Orsz. Levéltár N. R. A. Fasc. 402 nr. 12. 13. stb.