Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - I. közl. 468

474 K.OMÁROMY ANDRÁS. létre. - Nem akarjuk azt mondani, hogy szövetséges társak vol tak, mert ez az állítás súlyos és be nem bizonyítható váddal ter­helné Thelekessyt, de a világ igen könnyen annak tarthatá őket. Tagadhatatlan, hogy minden alkalommal pártját fogta a maga katonáinak, ha panasz történt ellenük, kiegyezett a káro­sultakkal s elsimította a dolgot,1) segített rajtuk, mikor bajba keveredtek, s ha tudtán kivűl összeütközésbe jöttek a fennálló társadalmi renddel, viszont ezek is minden pillanatban fegyvert ragadtak, szükség esetén meg is haltak mellette. — Szabadon jártak, keltek s tökéletesen otthon érezték magukat Lednicze várá­ban, vagy a rovnai kastély udvarán ; oda menekültek ha esetleg üldözőbe vették őket, ott rejtették el, ott osztották föl egymás között a »nyereséget«, ott készültek támadásra-védelemre s las­sanként megszokták Thelekessyt nem annyira utóknak, mint inkább fejüknek tekinteni. Lednicze várának rövid idő alatt ismét gonosz hire támadt, mintha csak Podmaniczky Rafáel szelleme tért volna vissza a falak közé és a végzet sötét, lomha felhő gyanánt ott leselkedett már fenyegetőleg a tornyok felett. * * * Ebben a légkörben született és nőtt fel történetünk hőse Thelekessy Mihály. Az 1576-ik év folyamán látván meg a nap­világot, a most vázolt események képezték gyermekkorának leg­első, az egész életen keresztül megmaradó benyomásait, s az a szomorú tudat volt ébredése, hogy nincs szerető édes anyja. E veszteség nagyságát a 3 — 4 éves gyermek még nem volt képes felfogni s ha siratta is gondviselőjét, ápolóját az elhunyt­ban, hamar elfeledé, könnyen talált vigasztalást. Csak az anya fájdalma lehetett végtelen, midőn egyetlen gyermekét örökre el kellett hagynia s az a gyötrő, lázas aggodalom sorsa felett, mely az utolsó órában lelkét marczangolta, százszor kinosabb a halál­nál. — Hátha még az örökkévalóság küszöbén megsejtette volna fia jövendőjét ! Ha tovább él Eorgách Zsuzsánna, a női természet gyön­gédségével, az anyai sziv féltő szeretetével, talán ellensúlyozhatta Egy alkalommal Nánási Mátyás Bálint és Kovács András azt panaszolták Rueber János felső-magyarországi főkapitány előtt, hogy Thelekessy szolgái szabad ország utján 1000 frtot raboltak el tőlük, mire ez 728 frtot visszaadott a károsultaknak, állítólag szolgáitól vévén el a pénzt. Orsz. levéltár N. R. A fasc. 403. nr. 37.

Next

/
Thumbnails
Contents