Századok – 1890
Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - I. közl. 468
470 K.OMÁROMY ANDRÁS. Imrénél Bicsén, vagy Petrőczynél Kaszavárában találkozunk vele : legörömestebb mégis ottbon űlt rovnai kastélyában, vagy sziklavárába vonulva éjjel-nappal vigyáztatá a határokat s mint a villám csapott le fegyveres szolgáival, midőn a gyűlölt ellenség birtokaira tört. Nem volt ez az ellenség sem török, sem tatár, csak egy rakonczátlankodó morva főnemes, Bruno vár ura, Kavka Zdenkó, a ki örökös perpatvarban állott Thelekessyvel s vívtak egymás ellen néha oly véres csatákat, hogy a boldogult kassai kapitány is megirigyelte volna. A ledniczei uradalom ugyanis érintkezett Morvaországgal s ennek területén Brúnó vár tartományával, úgy hogy a két birtok határai egyszersmind országhatárok valának. Évszázadok óta sohasem éltek egymással békességben a szomszédok, mikor egyik, mikor másik volt a támadó fél, mert néhány határszéli község hovatartozása felett a törvényhozás nem intézkedett s mindkét uradalom magának követelte. Podmaniczky Rafáel akasztófákat állíttatott a határokon s irgalmatlanúl felkötteté, ki elég vakmerő volt egy talpalatnyit is elfoglalni Magyarország földjéből. Pedig felesége Lomniczy Janka»Brunovszky nemzet« s a szomszéd vár ura testvér sógora volt. De ebben a tekintetben nem ösmert semmi atyafiságot és okunk van hinni, hogy a rabló lovag, ki megvetve minden törvényt, ellenszegült királyának s lábbal taposta a tulajdon szentségét: Ledniczénél saját érdekei mellett, sőt elsősorban, mint magyar nemes a szent korona jogait védelmezte. Föltevésünk mellett bizonyít az is, hogy halála után felesége — idegen származása daczára jó magyar nő — noha gyermektelen lévén özvegyi jogon csak élte fogytáig birta a várat : ép oly féltékenyen őrködött a határok felett, holott ez saját véreivel szemben nem állott volna érdekében.2 ) Lednicze várával együtt a Podmaniczkyak határvédelmezési szenvedélye is örökségül szállott Thelekessyre, s úgy látszik ez volt életének egyedüli szenvedélye. Brunovskyval még csak könnyen boldogult, mert a Podmaniczky »rémuralom« alatt belátta a morva szomszéd, hogy sokkal tanácsosabb dolog jó barátságban élni Ledniczével s viszont István úr is békességnek okáért apró szívességektől nem idegenkedve, a határszéli erdőből egyszer-másszor zsindelynek meg szénnek való fákat ajándékozgatott neki, nem is fordúlt elő 1) Nagy Iván, Magyarország családai. IX. kötet. 2J Országos levéltár. N. R. A. fasc. 403. nr. 11.
