Századok – 1890
Értekezések - IFJ. JANKÓ JÁNOS: A magyarországi tatárjárás leírása a khinai évkönyvekben 44
46 KÜLÖNFÉLÉK. vezéreit küldé ; ezek Nyugat-Perzsiába hatolva feldúlták ennek városait, bevették Tebriszt és közel jutottak Tiüiszhez. Majd átkeltek a Kaukázuson, hol az alánok, cserkeszek és kipcsakok állották el útjokat. Az utóbbiakat csellel rábírták szövetségeseik elhagyására, kiket azután könnyű szerrel győztek le. A khinai Jüen-si történelmi könyv adatai szerint Szubutai a Kin-sa (Kipcsak) nép meghódítására indúlva a Kuan-tien-gi-sze (Kún-tenger) partjaira vezette seregét és miután a Kaukázus északi felén a kipcsakok országát elpusztíták és az A-li-gi (Yolga) folyóig nyomúltak előre, hol a kipcsak (kúnok) és az oroszok egyesűit haderejét 1223-ban tönkre tették. Dzingiz-khán visszatérésével szünet állt be nyugaton, mivel ezután ő a Kin-hatalom leverésével volt elfoglalva Kbina éjszaki részeiben. 1234-ben Ogotai-khán, kire Dzingiz birodalmát hagyta, ismét nyugotnak fordult. A Jüan-csao-pi-si könyv ezután ezeket mondja: ') >A császár ezután megparancsolta Szubietai vezérének,"i hogy hódítsa meg a tizenegy nemzetséget2 ) és pedig : a kanglinokat8 ), kibcsákat4 ), az ubadzsigi-ketB ), az uluszu-kat6 ), a mad>) Palladius-féle fordítás 149. lapján. -) Akik t. i. még nem voltak a mongolok alattvalói ; ugyanezeket felemlíti még az említett fordítás a 152. és 155. lapján is. a) A kanglinok a mohamedán írók kankali vagy kankli népe (Rashid-Eddin-D'Ohsson I. köt, 197. 1.), akik a XIII. század elején az Araitól északra, a Kaspi tengertől északkeletre laktak ; ezek a Carpinus cangitá-i (749. 1.), Rubruquis Cangle-i (265., 274. 1.); Schott szerint ezek azonosak a byzantini irók Kanggarjával és a Han dynastiabelí Hang-kii-vel (Abh. Akad. "Wissensch. Berlin 1844.), de Bretschneider, bár az elsőt megengedi, az utóbbit megtagadja (150. 1.), mert Julien kimutatta, hogy a kang-kii nép országát Kangkiit Szamokiennek (Szamarkand) nevezték. (Mémoir. sur les Contrées Occid. I. köt. 18. 1.) ') Kínosának nevezik a khinai szerzők a Fekete és Kaspi tengertől meg a Kaukázustól északra fekvő steppe országot, melynek a mohamedán íróknál Kibcsa, vagy Kipcsak a neve. Rashid Eddin elbeszélései szerint a kipcsák a török Oghuz-khán fogadott fiának Kibcsának utódai (Berezin I. k. 18. 1.) ; az orosz annalesek a XI. századból polovtsynak nevezik (Karamzin II. köt. 67. lap), a mi síklakót jelent D'Ohsson szerint (I. köt. 388. 1.) bár Bretschneider ez értelmet tagadja (Drawn stb. 247. 1.) ; a magyar és byzanci annalesekben kuman a nevök, ezt ismeri Marco Polo is (I. köt. 50. 1. és II. k. 421. 1.), Carpini is (742 és 743 1.), sőt Rubruquis kimondja a Commani és Cipchat-ok azonosságát (246. 1.) ; a Dzingizt kisérő Je-lü-csu-czai az első khinai író (1223 után, a ki a kipcsákat kofucsa név alatt leírja (Bretschneider, Notes on Chin. Med. Trav. 118. 1.), Edrisi arab író és Kifcsaknak irja (Ritter, V. köt. 702. 1.) ; a khinai Jüan-csao-pi-si Kibcsának, a Jüan-si Kincsának irja s bár a khinai Kang-mu könyv összetéveszti őket az oroszokkal, kétségtelen, hogy a kincsa és kipcsa egy nép nevei voltak. ') Az ubadzsigi-k valószínűleg az abkazik voltak. s) Az uluszu-k az oroszok.
