Századok – 1890

Tárcza - Magyar Történelmi Társúlat - 465

A MAGYAR NEMZETI KRÓNIKÁK. 465 azonnak híresztelni a nagy magyar nyelvvel ? Igaz, a XII. századból nem ismerem a székeliek nyelvét : de ismervén annyiramennyire a XIX. századbeli nagy magyar és a székeli magyar nyelvet, a kettőt azonosnak találom. Ebből joggal következtetem, hogy azok a XII. században is azonosak valának. Szabó K. szerint a székeliek ősi alkotmánya, köz- és magánjoga azt a kort tükrözi vissza, midőn a magyar nemzet a keresztyénség fölvétele előtt vérségi kormány-rendszer alatt élt. —• A magán-jog a magán-birtoklásnak fő része ; a közjog meg a községek egymáshoz való viszonyának kifejezője is. Azt hiszem tehát, Sz. K. nem akarja állítani, hogy azon időben székeli községek nem voltak még. A székeli községek nevei tehát mind a pogány korból valók volnának. Azonban végig menvén azokon, szemünkbe tűnnek : Maros Sz. Anna ; Szereda Sz. Anna. Sz. Benedek. Alsó-Boldogasszony falva ; Felső-Boldogasszony falva. Sz. Demeter. Sz. Domonkos. Sz. Elek ; Szent Erzsébet. Sz. Gerlicze. Sz. György ; Erdő Sz. György ; Maros Sz. György ; Sepsi Sz. György. Sz. Háromság. Sz. Imre. Sz. István ; Kebele Sz. Iván ; Csik Sz. Iván. Sz. Király ; Sepsi Sz. Király. Sz. László. Sz. Lélek. Sz. Lőrincz. Sz. Márton ; Csik Szent Márton. Sz. Mihály ; Alsó Sz. Mihály falva ; Felső Sz Mihály falva. Sz. Miklós ; Káposztás sz. Miklós. Mindszent. Sz. Pál. Sz. Péter. Sz. Simon. Sz. Tamás. ') A nyelvi tanúsággal különösen vagyunk. »Hunfalvy maga is bevallja, hogy a hunok nyelvét sem ő, sem más senki nem ismeri, de azért mégis határozottan állítja, hogy képtelenség csak föltenni is a hunok és magyarok nyelvének azonosságát.« (A régi székelység. Kolosvár, 1890. A 114 lapja jegyzetében.) Nem állítottam, nem is állíthattam képtelenségnek föltenni is a hunok és magyarok nyelvének azonosságát. Hisz Sz. K. régen és hatalmasan megczáfolt volna, mert ő ugyancsak föltette a két nyelvnek azonosságát. Hogy mi okon, mi alapon ? nem tudom, mert nem jutott tudomásomra, hogy ő tudja a hun nyelvet. Én a Szabó Károly idézte helyen (A Székelység 12. lapján) ezt irtam : Ismerjük a székely nyelvet, de nem ismerjük a hun nyelvet, sőt módunk sincs megismerni. En tehát nemcsak alítom, de állítom is, hogy lehetetlen a székely nyelvet a hunnal összehasonlítani ; annál fogva a meg nem ejthető hason-