Századok – 1890
Értekezések - Dr. HUNFALFY PÁL: A magyar nemzeti krónikák - II. közl. 458
A MAGYAR NEMZETI KRÓNIKÁK. 461 szabadosan jártak rajta. Az régi székéléktill ezt bizonyosan hallotta.« l ) Legkisebb gyanú sem férhet tehátTimon állításához: Abaújvármegyében az erdők és hegyek őreit a XVI., XVII. és XVIII. századokban (t. i. Timon idejéig) székélek-nek nevezik vala. A mi pedig Abaújban, az talán más éjszaki vármegyékben is szokás volt, bár eddigelé azokból nem került hozzánk tudomás. A székel tehát, a mennyiben ör, nemzetiséget nem fejezett ki ; lehetett magyar ember, lehetett tót ember, lehetett besenyő ember is székel, azaz őr. Ennél fogva a bihari Székely híd, valamint a Regestrum de Várad-ban 1216—1219. évre emlegetett bihari Székely és Székelyszász nevezetű helységek csakugyan besenyő székelektől, azaz határőröktűi nyerhették nevöket, mint Jerney állította (Keleti Utazás. I., 255—257 L) Az erdeli székelek határőrök voltak. Maga Szalu' Károly vallja meg világosan, ezt írván 1854-ben : »Hogy a szénelyek az országot fegyverrel védő határörök voltak, mutatja egész az újabb századokig fönnmaradt hadi szerkezetjök ; bizonyítják számos, bár későbbi századokból kelt oklevelek, parancsok és törvényczikkek, melyekben e kötelezettség, mint régtől fogva létező, említtetik.« S hozzáteszi még: »A székelyek ősrégi határőrségét igazolja azon körülmény is, hogy már a XIII. század első felében IV. Béla oklevelében a Pozsony vármegyei Vág helységbeli besenyő határőrök Székel (Sic uli de Wagh) néven említtetnek, miből az tűnik ki, hogy székel és határ-őr már akkor egy jelentésűnek vétetett, mint ezt a Posony megye legszélén eső Székeifalva helység neve is bizonyítja.« 2) S ugyanazon Szabó Károly 1880-ban és 1890-ben (ebben az évben adá ki újra »A régi Székelység. Székely történelmi és jogi tanulmányok« czímű könyvében az előtt megjelent s a székelséget illető dolgozatait) meglehetősen haragszik azért, hogy *) Az okleveleket valaki az Akadémiához küldötte, azt kívánván, hogy előbb én olvassam el, azután Szabó Károlynak juttassam. Én csak kivonatot vettem : Szabó Károlynál van most az egész csomó. Sajnálom, hogy a köszönetet érdemlő küldőnek nevét nem jegyeztem ki. *) Új Magyar Muzeum 1854-dik év folyamának II. kötetének 464. lapján. Ebben a kötetben Szabó K. az 1533. székely-krónikát védelmezi.
