Századok – 1890

Tárcza - Történeti könyvtár - 456

A MAGYAR NEMZETI KRÓNIKÁK. MÁSODIK KÖZLEMÉNY. III. A székeliek eredetéről háromféle vélemény nyilatkozott: hogy hunok, kik Attila birodalmának feloszlása, tehát 450 - 60-tól ólta laknak ott, a hol ma is vannak ; hogy besenyők ; végre hogy Atelkuzuból menekült magyarok. Az első vélemény állandóbb, szinte mai napig tartó; a két utolsó múló, azért ezeket előre teszem. Pray szerint a székeliek besenyők, tudniilik a besenyő Gyla területnek besenyő lakosai, kiket azért erdelieknek is nevez, (Patzinacitae seu Transilvani). Mert, úgymond, senki, a ki a régiek emlékeit kutatta, nem tarthatja Attila maradékainak a székelieket ; inkább avarok lehetnének. Támaszkodik Timonnak fölfedezésére is, hogy a székel név őrt jelent, — a miről alább lesz szó.1) Pray, úgy látszik, nem ügyelt Konstantinus császár tudósítására, mely szerint négy napjárásnyi távolság volt Turkia (Magyarország) és a legnyugotiabb besenyő terület között. Konstantinus pedig elég határozott topographiát mutat. Annál fogva a besenyő Gyla terület nem lehet vala Erdei. A mi azonban döntő, Pray nem láthatta sz. Brúnónak levelét, a ki a mai Erdeit Fekete Magyarországnak ismerte. Egyébiránt a besenyő Gyla terület, a magyar Gylas méltóság, és az erdeli Gyula, kit Sz. István legyőzött, könnyen a besenyőkre vihetnék az embert. ') Pray, Annales veteres Hunnorum, Avarum et Hnngarorum. 387. 388. 11. Századok. 1890. VI. Füzet. 30