Századok – 1890

Tárcza - Irodalmi szemle - 451

452 TÁRCZA. s nagy terjedelme mellett (655 1.) olcsónak mondható. Ára ugyanis 5 ft. Egyik közelebbi füzetünk tüzetesen fogja ismertetni. — A Hornyánszky kiadAsAban az Akadémia támogatásával megjelenő két füzetes vállalatból a füzetek gyorsan követik egymást. A Szinnyei által írt » Magyar írok élete és munkái«-nak Il-ik füzete bevégzi az A. betűt s megkezdi a B. betűt s Bacsák Pálig terjed. Gonddal, lelkiismeretesen szerkesztett vállalat, melyben nemcsak a nyomtatott források vannak felhasználva, hanem a kiterjedt levelezés által gyűjtött adatok is. — A Magyar Nyelvtörténeti Szótár Il-ik kötetének III. füzete a Kívánkozik szótól — a Külülig terjed. Nyelvtörténetünknek gazdag kincstára ez, melynek egyes czikkei a legtöbb esetben nyelvtörténeti értekezésekké növik ki magukat. — Zrínyi ismeretlen munkájA-í bocsátotta közre Kanyaró Ferencz, történeti bevezetéssel ellátva és bőséges jegyzetekkel kisérve. A röpirat »Siralmas Panasz« czímet visel s a királyság örökösödése a nemzetnek a király választási jogról lemondása ellen agitál, és azt bizonyítja, hogy minden bajt a németek hoztak az országra. Az 1655-iki országgyűlés alkalmával élénken foglalkoztatta a kedélyeket az örökösödés kérdése, melyet az udvar nagyon óhajtott volna már akkor a rendekkel elfogadtatni. Wesselényi nádor egy írott beszédet talált házába csempészve az örökösödés érdekében ; Zrínyi pedig a nyilt utczán talált egy röpiratot ugyanarról, mely az örökösödés elvét magasztalja a választás felett. Erre írta ö válaszúi Siralmas Panaszát, egy köznemes álarczába burkoltan. A pasquillus és Zrinyi munkája teljes összegében fenmaradt. Az előbbi megvan a muzeumban, az utóbbi az egyet, könyvtár Kaprinay-gyüjteményében, és ugyancsak a muzeum könyvtárában. E két példányból állította össze és adta ki Kanyaró a nagybecsű röpiratot, a mely minden ízében Zrinyi lángoló hazaszeretetére és erős tollára vall. A jegyzetekben Kanyaró Zrinyi egyéb munkáiból vett analógiákkal s másnemű érvekkel bizonyítja, hogy e röpiratot csakugyan Zrinyi írta 1656 telén, b ez neki (nézetünk szerint) kétségkívül sikerül is, bár néha túlságos sokat is akar bizonyítni. Ilyen a legutolsó jegyzetnek az az állítása, hogy az ilyen szavak, mint : talám, hiszem, másuva, penig, segétség, reménség, tanúság, aztat, eztet, spauyor, velenczés és több »manapság szokatlan alakú szavak Zrínyi szokott szókincséhez tartoznak«. A felhozott példák legtöbbje annyira átalános, hogy minden akkori magyarúl írónál megtaláljuk. Az érdekes munka eredetileg a Történelmi Tárban jelent meg s azután különnyomatban (72 lap). — Weber Samu szepes-bélai ev. lelkésznek saját egyháza 100 év előtti megújhodása emlékére a közelmultbau megírt »Monographie der evangelischen Gemeinde A. C. Bêlai czímű munkája bár német nyelven van írva, de azért mint honi történetünknek — egyházi, nemkülönben politikai tekintetben is — bővebb ismeretéhez kalauzoló, úgy alaki mint tárgyi szempontból helyét megálló mű, főképen hasonló állású s írni hívatott honfitársaink számára követendő például, az érdeklődő s németül tudó