Századok – 1890

Értekezések - RÁTH GYÖRGY: Aragoniai János - II. közl. 415

ARRAGONIAI JÁNOS. 421 Kevéssel az érintett beavatási ünnepély után a bibornokhoz a király számára márczius hó 10-ikéről kelt két pápai brève érkezett, azzal az utasítással, hogy az azokban előterjesztett kívánságok teljesítését minden befolyással mozdítsa elő.Az egyikben sajátságosan van kimagyarázva a szentszék tekervényes politikájának utolsó fordulata. Mindenekelőtt hivatkozik a szent atya Mátyásnak az olasz polgárháború kitörése előtt hozzá intézett ama kérelmére, hogy a milanói herczeggel s a llorenczi köztársasággal egyesüljön a velenczeiek dölyfének megtörése végett, mint a kik az Olaszország fölötti uralomra, és a szomszédok elnyomására törekednek. Kiemeli továbbá, hogy ezen egyesülés létrejötte esetére a király a velenczeieknek megtámadására is ajánlkozott. Habár a pápa az általa előadottak bölcsességét s a felhozott érvek helyességét teljesen belátta: még is egy időre félre lett vezetve, a velenczeiek ama határozott ígérete által, hogy idegen birtokot nem keresnek. Most azonban, midőn látja, hogy azok minden erővel Ferrara elfoglalására törekednek, ennek meggátlása végett Olaszország többi hatalmaival annál szivesebben szövetkezett, mivel friss emlékezetében maradt a király tanácsa és óhajtása, s mit sem kétkedett, hogy ő szavának ura marad. Minthogy ekkép egy akarattal, a legerősebb kötelékkel összefűzve, a legszentebb liga létrejött, és a leghatalmasabb, legyőzhetetlen hadsereget Ferrara megvédésére a velenczeiek ellen már megindítá : a teljes és gyors győzelem kivívásához többé mi sem hiányzik, mint a király hozzájárulása a hadjárathoz. Ennélfogva még megérintve azt, hogy országai jelenleg a törökök beütései ellen biztosítva vannak, a katholica egyház, egész Olaszország s saját királysága érdekében, úgy ama családi kötelességénél fogva, melylyel a ferrarai herczeg irányában tartozik, kéri és inti Mátyást, hogy a legjobb és maga által is kivánt alkalmat a velenczeiek teljes legyőzésére el ne mulaszsza. A másik brève majdnem esdeklő hangú kérelmet tartalmaz a császárral kötendő béke tárgyában. Arragoniai János bizonyára mindent elkövetett, hogy a vett utasításoknak megfeleljen, melyek különben is, első sorban családja érdekeinek megóvását czélozták. E feladataiban hathatósan támogatta Beatrix és személyes pártja. A tapintatos és ékesszóló castellai püspök is teljes odaadással, fáradhatlanúl járt el közbenjárói tisztében. Ellenben az időben a legbefolyásosabb királyi tanácsosok, Wárdai Péter kalocsai érsek s Stein Györgytatai, miután ezen intézkedés nem a spirituálékra, hanem a vagyonkezelésre vonatkozik. Theyner II. 487., 488. 11. V. ö. Pray, Annales IV. k. 173. 1.