Századok – 1890

Értekezések - Dr. MÁRKI SÁNDOR: A középkor kezdete Magyarországon - II. közl. 396

MAG VARORSZÁGON. 411 külfölddel való megösmerkedés azt már csak módosíthatta. Szent István szabatosabban körvonalozta a magántulajdon fogalmát, -de nem ö honosította meg hazánkban. Társadalmak nem parancsszóra keletkeznek ; s micsoda bábeli zűr-zavar következik abból, lia az 1000. évben augusztus 14-én nyugalomra mint ázsiaiak térnek a magyarok s másnap 15-én reggel mint akkori körülmények szerint czivilizált európaiak ébrednek fel ! Szent István bölcsesége, mint minden nagy törvényhozóé, •épen abból állt, hogy számolt a nemzet geniusával. Épületének alakja változott, de anyaga jobbadán ugyanaz maradt. S hogy a hasonlat teljesen szószerént véve is találjon, fölemlítem, hogy még építkezéseiben sem indáit szolgamódon a külföld után ; •székesfehérvári templomát négy saroktorony tette a szokásos bazilika-stilustól eltérővé. Szent Istvánt Európa közéletéből első sorban maga a vallás •érdekelte. Eiához, Imre herczeghez intézett intelmeiből Pauler •Gyula kimutatja, hogy »István a legelőrehaladottabb eszmék •híve, bajnoka volt. Némileg VII. Gergely-féle elveket vallott már VII. Gergely előtt.« S mert a főhatalom legfontosabb tennivalójának a katholika apostoli hit védelmét és terjesztését tartotta, inkább hódolt egyházi, mint politikai szempontoknak. Ez az oka, hogy európai modorű főhatalmának megadása végett egyenesen a pápához fordúlt s nem a görög-, vagy német-római császárhoz. Nagy királyához méltó volt a nemzet. A térítés első időszaka elmúlt a nélkül, hogy Magyarországban csak egy térítő is megszerezhette volna a vértanúság koronáját. Utóbb szent Gellért sem annyira vallási, mint politikai pártdühnek esett áldozatúl. De a mily szembetűnő vonakodás nélkül csatlakozott a nemzet a kath. valláshoz, ép oly válogatósan járt el Nyugat politikai és társadalmi eszméinek megvalósításában. Nem kapott azokon mohón, de eltanúlta lassankint a legtöbbet ; szerencsére a nélkül, hogy végkép szakított volna hagyományaival. Utánzott, de kritikával. S hogy ez az eljárás mily kevéssé állt ellentétben akár a kereszténységgel, akár a nyugati eszmékkel, ott van példaképen Szent Gellért s az ő korabeli papság. Csanád nagy püspöke velőt rázó •szavakban dorgálta meg a zsarnok Aba Sámuelt, ki a pogánykorbeli törzsszerkezettel kaczérkodott ugyan, hanem azért híve maradt a kereszténységnek. S a mint ő nem bántotta a szókimondó püspököt, úgy ez is külön tudta választani fejedelme gyöngeségeit magának a népnek érdekeitől. Törzsfők ivadékai, kiknek közben megtetszett a magánbirtok eszméje, szakítottak múltjokkal s a keresztény és német III. Henrik császár táborába •pártoltak át Ménfőnél : a papok, kik természetesen mind keresztények s jobbadán idegenek voltak, itt ép oly hűséggel tartottak 27*