Századok – 1890

Értekezések - Dr. MÁRKI SÁNDOR: A középkor kezdete Magyarországon - II. közl. 396

400 A KÖZÉL'KOU KEZDETE mutatna elszlávosodásra. Az avaroknak meghódolt bolgárok már Baján idejében harczoltak Priscus keletrómai vezér ellen a mai Torontál és Temes síkjain, bennmaradásuknak azonban semmi nyoma. De posse ad esse háládatlan dolog ugyan következtetni, azonban itt is azt kell föltennünk, mint a bolgárság magyarországi többi telepének kijelölésénél, hogy igen is történt bevándorlás délfelöl és pedig, mint a vallás ellentétei mutatják, a dunamelléki Bolgárország általános viszonyaival elégedetlen elemek részéről. De ha ily bolgárok valóban laktak a Maros és a Tisza mentén, miért nem szövetkezett a magyarölő Simon bolgár fejedelem velők is a magyarok ellen? Nyíltan csakugyan nem ír e szövetségről egy krónika sem. Azonban a mai Románia déli részén kalandozó magyarok akkor sem délen jöttek be az országbamikor a bolgárok által hazátlanná téve, nagy okuk lett volna, hogy a legrövidebb útat válaszszák. S a helyett, hogy az Alduná, nál (van ugyan, ki állítja, hogy ott) vándoroltak volna be, fölkerülnek a Neszter és a Stry völgyébe, hogy a Vereczkei-hágón át a Laborca-Bodrog-Tisza völgyébe ereszkedjenek le. Ez útirány választása épen arra utal, hogy Bolgárországnak Magyarország déli részeiben is voltak telepei. Oláhokat már e vidéken említ a Névtelen történetírása; Erdélyt pedig, a székelyek földének kivételével, oláhnak mondja. Magának a fejedelemnek, Gyalunsk. neve, helyesebben írva, Dealu, hegyet jelent s valóban oláh. A magyar történettudománynak e-században szerzett legnagyobb érdemei közé tartozik azon vita, melyet az erdélyi oláhok ottlakásának kérdésében megindított, ha nem folytatta is azt mindig teljes higgadtsággal. Nem föladatom e vitának ösmertetése. Azt a kérdést, elrómaiasodottaknak mindig Erdélyben lakott ivadékai-e hazánk rumunj ai, vagy mind az Alduna mellől jöttek-e hazánkba és Romániába, — még nem oldotta meg e mindkét részről nagy tudományos készültséggel folytatott vita. Az erdélyi oláh félnomád volt még a XVII. század közepén is és neve századokon át nemcsak nemzetiséget, hanem pásztorkodást is jelentett nálunk. Azok a kölcsönszók, melyek kis számban — nyelvéből jutottak a magyar nyelvbe, jobbadán nomád életmódra utalnak. Semmi sincs, a mi sejtetné azt a magasabb, római műveltséget, melynek egykor részesei voltak ; ellenben 1013 szót ismerünk, mely a magyar nyelvből ment át az oláhba s ezek már mind az állami, társadalmi, sőt vallási élet fejlettebb korából valók. Bármint gondolkozzunk tehát a románok eredetéről ; higyjük, hogy legrégibb lakói Erdélynek; vagy higyjiik, hogy a Balkán-félszigeten átalakúlt nyelvök és müveltségök felvételére