Századok – 1890

Értekezések - Dr. HUNFALFY PÁL: A magyar nemzeti krónikák - I. közl. 377

390 HUNFALYY PÁL. •prant, az olasz királynak követe Konstantinápolyban, Konstantinus idejében, csak ungri-nak tudják a magyarokat. így Sz.-Bruuo is, ki Sz.-István alatt, 1006 —1007-ben, egész évet töltött az ungroknál. Tehát azon külföldi források, a melyekből az első tudósítást vesszük a magyarokról, ezek huniságáról nem tudnak semmit, mert nem hallották ezt senkitől ; pedig mindnyájan, azon kornak szelleme szerint, a melyben éltek, készséggel fogadták el a történeti meséket és genealógiákat. Az első magyar legendákban sincsen nyoma a magyarok huniságának. Különös figyelemre méltó a következő. Rómában 1000 tájban bizonyosan tudják vala, hogy Leo pápa elfordította Attilát, hogy Rómának ne menjen ; a monda lehetőleg kiszínezte volt a történetet. II. Sylvester pápánál István követsége jelenik meg koronát kérni küldőjök számára. Az angyal maga álomban figyelmezteti reá a pápát. »Crastina die, prima diei hora, ignotae gentis nuncios ad te venturos esse agnoveris, qui suo duci coronam regiam a te cum benedictionis apostolicae munere flagitabunt.« Az angyalok azon időben igen jól ismerik vala a legendákat és mondákat. Hihetjük-é, hogy ezen angyal, ismervén a hun-magyar mondát, elmulaszthatta volna az ignota gens-1 a hunokhoz csatolni, s dux-íit azon Attilától származottnak hirdetni, a ki hajdan a pápa kértére nem ment Rómának, s a kinek utódja ime nem hadsereggel, hanem kéréssel folyamodik a pápa utódjához ? Szebb tárgy alig akadhat monda- vagy legenda-szövésre! De mert az angyal nem tudja vala, hogy a magyarok hunok, s hogy István Attilának utódja: meg lehetünk győződve, hogy sem István udvaránál, sem Rómában még nem ismerték azt a mesét. 1060-ban I. András király, öccse Bélától féltében Salamont a koronával és sok kincscsel együtt Medlinbe küldte. Akkor Salamon anyja, Anastasia, a bajor herczegnek, Ottónak, Attila kardját adta volna. Ottó azután Ded fijának adta ; Ded megöletése után pedig a Merseburgi Lipótnak jutott. Ennek is életébe került az a veszedelmes kard. Mert midőn IV. Henrik császárkirály 1071-ben Moguntiába indult, Lipót is oda siete, de lováról leesvén, a kard keresztül szúrá. Evvel a karddal, fejtegeti nagy tudósán Lambertus Schafnaburgensis, Attila a keresztyének