Századok – 1890

Értekezések - PÓR ANTAL: Lipóczi és Nekcsei Demeter és Sándor 20

38 PÓR ANTAL. egy részét kivágatni, a vágásban községet alkotni, helységet alapítani határozta el magát Demeter mester. Hasonló tervek kivitelére egyes ügynökök, többnyire már régebben megtelepedett tekintélyesb férfiak vállalkoztak. Az eljárás az volt, hogy legelőbb is szerződést kötöttek a föld birtokosával, kinek szolgálatába szegődtek. Kihasították aztán az uj község terűletét, és felosztották egyes telkekre 1

), melyek negyven holdnál ritkán voltak nagyobbak. Az ügynök, mint az új község örökös bírája2

) többnyire kettős, örök időre tehermentes telket kapott, választhatott malomhelyet, állíthatott sörházat, alkalmazhatott mesterembereket. 0 volt hivatva igazságot szolgáltatni az új község lakóinak a szász vagy magdeburgi, később már szepesi törvénykönyv szerint. A bírói illetőségek, bírságok, ha a negyed márkát meg nem haladták, egészen — ha ez összeget meghaladták, egy harmadrészben az ő jövedelmét képezték, kétharmadában pedig a földesuraságot illették. Földjeit és jogát a soltész rendszerint (mert voltak kivételek is) el is adhatta, vagy másra ruházhatta. Az új telkesek földjeiket nem örökjogon, noha az gyermekeikre átszállott, hanem csak bérben bírták. Azonban a telkeikre rakott épületek sajátjok volt. Ha távozni akartak, ezeket eladhatták, és »világos nappal« — mint szerződéseik mondják — tehát szabadon távozhattak. Az első években, rendesen tizenkét, tizenhat, husz sőt néha több éven át nem fizettek földbért, ezen kikötött idő elteltével azonban egy-egy telek után egy-egy negyed márkát (néha többet is) kellett fizetniök. A földbért a soltész szedte be, ki nem ritkán e fáradságaért is kapott százalékot. A földbéren fölül még ajándékok is járták, melyekkel részint a telkesek, részint a község testületileg volt kénytelen kedveskedni a földesúrnak : egy hordó sert, " egy hízott sertést, néhány bárányt, baromfit, tojást, zabot, kalácsot adtak időközönkint, amiért viszont szabad faizást, halászati és vadászati jogot élveztek a lakosok. Az egyház is szabad (libera) volt, azaz a lelkész, kit a hitközség választott, nem fizetett semmit a földesúrnak, ellenben tizedet kapott híveitől s ha valamelyikök utódok nélkül halt meg, hagyatékának egy része, többnyire hatoda a templomot illette.8) Laan, laniones, leliun, annyi mint Lehen, latinul mansio, házhely volt a közönséges kitétel. 2) Schulteisz, Schulze, Scholz, scultetus, soltész, judex vagy villicus . 3) Lásd e telepitvényesekről bővebben : Anjouk. Okmt. I, 418. 604-643. II, 199. 237. 467. 517. 578. III, 70. 98. 211. 231. 322. 353. 569. 584. IV, 297. 510. V, 24. 218. 547. — Fejér, CD. VIII/IV, 128. 166. 411 VIII/V, 97. 99. 101. 124. 193. 198. 222. VIIl/VI, 112.