Századok – 1890

Értekezések - Dr. HUNFALFY PÁL: A magyar nemzeti krónikák - I. közl. 377

388 IIUNFALVY PÁL. arról, hogy belső tehát szellemi, összeköttetés is áll vala a két ország között. A Nibelungok hatalmas Attilája (Etzel), bár rendesen hunok (der Hiunen, Heunen) királyának, s országa rendesen Hun­országnak (Hiunen-, Heunenland) neveztetik is ; habár lakhelye is sokszor csak Attila várának (Etzelburg) van nevezve : mind­azonáltal Magyarország (Ungarn) királya is, s lakhelye Eszter­gomban van. Krimhildet a költemény a Rajnáról, a Duna men­tiben, Bajorországon keresztül, Passauba, innen az austriai folyó­kon és városokon által Bécsbe viszi, a hol vele Attila lakadal­mat tart. Bécsbűi Haimburgba és Mosonyba (Misenburg) lova­golnak, itt hajókra ülnek, s leúsznak Attila országa belsejébe. Attila országa tehát igazán Magyarország ; a XIII. szá­zadbeli magyarok tehát igazán hunok. A mely magyar vagy német pap a magyarok eredetét, ősi történeteit, írta meg először, az ismervén a Nibelungok énekét vagy panaszát, — külömben hol vehette volna a személyeket, kik csak ott találhatók meg ? — kell, hogy kétségtelennek tartotta legyen a hunok és magyarok azonosságát. Az avarok nem jutottak a német mondákba, melyek teljességüket Nagy Károly előtti időben érték el ; azért a Nibe­lungok nem is említik az avarokat. A magyar krónikának első írója, lia ismerte is az avarokat, mégsem említhette meg, mert a Nibelungokat követi. Azonban tudva volt, hogy a gótok, gepidák kiszorították a Duna-Tisza országából a hunokat ; ezt tudta a krónikaíró is. Vissza kelle tehát hozatnia, a mint a krónikában olvassuk. A szé­keliekre, úgy látszik, nem is gondolt az első krónika irója, mert a rólok szóló hely nyílván betoldás Kézai Simonnál és a bécsi króni­kában. Hisz könnyen azokat is elhozhatta Skythiából, s ültethette volna Erdeinek szélire. Mert a bécsi krónika (Chronicon pic­tum) tudja, hogy a magyarok legelőbb országuk szélére t. i. »Erdelw«-be jutottak, s ott hét földvárat építettek, a miért is a teutonok (németek) az országnak ezen részét Simhurg (Sieben­bürgen)-nak nevezték el.Az nem zavarta meg a krónikairót, ') Et deveniunt in confinium regni Hungáriáé, scilicet in Erdehv. . . Ibique terreis castris Septem praeparatis pro uxoribus et rebus suis conser­vandis, aliquamdiu permanserunt. Quapropter teutonici partem illám ab illo die Simburg, id est septem castra vocaverunt.

Next

/
Thumbnails
Contents