Századok – 1890
Értekezések - Dr. HUNFALFY PÁL: A magyar nemzeti krónikák - I. közl. 377
388 IIUNFALVY PÁL. arról, hogy belső tehát szellemi, összeköttetés is áll vala a két ország között. A Nibelungok hatalmas Attilája (Etzel), bár rendesen hunok (der Hiunen, Heunen) királyának, s országa rendesen Hunországnak (Hiunen-, Heunenland) neveztetik is ; habár lakhelye is sokszor csak Attila várának (Etzelburg) van nevezve : mindazonáltal Magyarország (Ungarn) királya is, s lakhelye Esztergomban van. Krimhildet a költemény a Rajnáról, a Duna mentiben, Bajorországon keresztül, Passauba, innen az austriai folyókon és városokon által Bécsbe viszi, a hol vele Attila lakadalmat tart. Bécsbűi Haimburgba és Mosonyba (Misenburg) lovagolnak, itt hajókra ülnek, s leúsznak Attila országa belsejébe. Attila országa tehát igazán Magyarország ; a XIII. századbeli magyarok tehát igazán hunok. A mely magyar vagy német pap a magyarok eredetét, ősi történeteit, írta meg először, az ismervén a Nibelungok énekét vagy panaszát, — külömben hol vehette volna a személyeket, kik csak ott találhatók meg ? — kell, hogy kétségtelennek tartotta legyen a hunok és magyarok azonosságát. Az avarok nem jutottak a német mondákba, melyek teljességüket Nagy Károly előtti időben érték el ; azért a Nibelungok nem is említik az avarokat. A magyar krónikának első írója, lia ismerte is az avarokat, mégsem említhette meg, mert a Nibelungokat követi. Azonban tudva volt, hogy a gótok, gepidák kiszorították a Duna-Tisza országából a hunokat ; ezt tudta a krónikaíró is. Vissza kelle tehát hozatnia, a mint a krónikában olvassuk. A székeliekre, úgy látszik, nem is gondolt az első krónika irója, mert a rólok szóló hely nyílván betoldás Kézai Simonnál és a bécsi krónikában. Hisz könnyen azokat is elhozhatta Skythiából, s ültethette volna Erdeinek szélire. Mert a bécsi krónika (Chronicon pictum) tudja, hogy a magyarok legelőbb országuk szélére t. i. »Erdelw«-be jutottak, s ott hét földvárat építettek, a miért is a teutonok (németek) az országnak ezen részét Simhurg (Siebenbürgen)-nak nevezték el.Az nem zavarta meg a krónikairót, ') Et deveniunt in confinium regni Hungáriáé, scilicet in Erdehv. . . Ibique terreis castris Septem praeparatis pro uxoribus et rebus suis conservandis, aliquamdiu permanserunt. Quapropter teutonici partem illám ab illo die Simburg, id est septem castra vocaverunt.