Századok – 1890
Értekezések - Dr. HUNFALFY PÁL: A magyar nemzeti krónikák - I. közl. 377
380 IIUNFALVY PÁL. elfoglalnák és bosszút állanának az atyjának, az Attilának ellenségeiről. Második indítá őket az álomlátás.« x ) Ennél is többet mesél Lisznyai Pál debreczeni schola-mester 1692-ben. »Midőn egykor valaki Attilától megkérdezte volna, liogy ő honnan vagy kitől tudná, hogy Attila a nagy Nimródnak az unokája volna, így felelt : Tatárországban az ő eleinek Írásban historice le volna írva, és ő is az ő eleivel onnan tudták«. Ezt írja a nevezett Lisznyai. A nép csak arra emlékezhetik, a mi valóban megtörtént ; a hagyomány is csak a történtet tarkázhatja, díszítheti. Vájjon nemzeti hagyománynak lehet-e, szabad-e tartani, a mit a magyar krónika, meg Bonfinius, Székely István, Lisznyai Pál s velők meg utánok mások is meséltek ? A magyar krónika meséli, hogy a Krimhildi csata után 450—60 tájban 15 ezer hun Skythiába vonult, s onnan 888-ban visszatért ; 3 ezer hun a Chigla mezőn guggolt, míg azok a hunok vagy magyarok visszatértek. Egyelőre okvetetlenül bizonyosnak tarthatni, hogy egy eseménynek, mely soha sem történt meg, hanem csak mese, történeti valóság sem lehet a követközésc. A Krimhildi csata nem történeti esemény ; valamint Csaba sem történeti személy ; tehát a hunok Skythiába való visszavonúlása is csak mese. Hogy lehetne a három ezer elszékelyesedett hunnak elbujdosása mesénél egyéb ? A történelem tudja, hogy Attila halála után a germán népek (a gepidák és gótok) az Attila fiait legyőzvén, a hunokat kiszorították a Duna-Tisza-országból. Hová jutottak? A Feketetenger partjaira, a honnan ugyan még egyszer a gótokra támadtak, de újra legyőzetének. Azután, mint Attila előtt is több ízben s többféle csapatokban, úgy ezentúl sokan hadi szolgálatba lépnek a konstantinápolyi császárnál. Belisarius seregében is harczolának hun lovasok Itáliában 536—538. Nagy részök az úgynevezett kutrigurok és utrigurok közé vegyült, s Ázsiában is találunk hunokat, kikkel Justinianus császár 540-ben a perzsa királyt, Chozroës-t, szándékozik vala megtámadni. A hunok lassankint, sok más nép gyanánt, a történelemből kivesznek. Annak nincsen példája, hogy egy nép vagy nemzet az ural') Székely István, Chronica ez Yilagnac jeles dolgairól. Craccoba, 1559., a 149. levélen.
