Századok – 1890

Értekezések - Dr. HUNFALFY PÁL: A magyar nemzeti krónikák - I. közl. 377

378 IIUNFALVY PÁL. hirdetik. Minden hagyományra nézve jogosúlt az a kérdés: vájjon igazán a nép emlékezetéből származott-é, vagy pedig irók szüleménye, s az irodalomhói jutott a nép közé? A magyar krónika meséli, hogy Attilának Honorius császár leányától Csaba iija, Krumhild német fejedelem-asszonytól (Grermaniae principissa domina Crumlieldina) Aladarik fija született. Attila halála után Csaba és Aladarik a fő hatalomért versengenek egymással ; a veronai Detre, ki Aladarik részén áll vala, összeveszti az Attila keze alatt volt húnokat és germán népeket. Tizenöt napig tart a csata ; annyi ember hull el a mérges csatában, hogy Sicambriátúl Potentiáig ihatatlanná válik a Duna vize. Ez az a csata, mellyet a hunok Krumhild csatájának neveznek mai napig (istud est illud prelium, quod huni Crumhild prelium vocant usque in hune diem). A vesztes Csaba tizenöt ezerrel előbb Honoriushoz, anyai nagyatyjához vonul, a hol 13 évig tartózkodik, azután mégis a régi hazába költözik, meghagyván skytháinak, hogy majdan térjenek vissza Pannoniába. A mérges Krumhildi csatából még más három ezer hun menekülvén, a Csigla mezőre (in campum Chigla mezei) bújdosik, de a nyugati népektől való félelem miatt nem hunoknak, hanem székelieknek ') nevezik magokat. Ezek a székeliek tehát a hunok maradékai, kik a magyarok visszatéréséig ott a nevezett mezőn tanyáztak. Ne felejtsük el, hogy a nép csak arra emlékezhetik, a mi valóban megtörtént ; a nemzeti hagyomány is csak azt díszítheti, tarkázhatja, a mi megtörtént. Mit tud a történelem ? A történelem tudja, hogy Attilának sok felesége volt ugyan, de a német Krimhildet nem ismeri ; azt sem tudja, hogy Honorius leánya lett volna egyik felesége. — Attilának sok fija volt ugyan : de a burgundiai Krimhildtől, ki soha felesége nem volt, nem is lehetett fija, valamint Honorius leányától sem. ') Kézai Simon zaoul-t ír, mire Sz. K. némi súlyt vet. De az <3 szakolya nem historicusabb, mint Engelnek szölcelye, melyet ő nevetségesnek talál. Engel t. i. a székelieket az »Atelkuzu«-ból menekülők utódjainak tartja, kik a bolgár Simonnal egyesült besenyők megtámadása elől megszöktek. Engel tehát a székely szót szökely-re magyarázta, mi helytelen. A szék és szök olly kevéssé illik össze, mint a szék és szak.