Századok – 1890

Értekezések - SZABÓ ISTVÁN: Anonymus „Arpalice”-je 367

TÁRCZA. 367 az Illyés próféta hegye mögött elterülő s az Ala-dagh havasairól leomló »pisztrángos patakoktól« öntözött szép síkságot. A kutatások tehát e tájon, a közlekedés megnyíltával, minden nagyobb nehézség nélkül végbemehetnek. IIa mi még egyszer odavetődnénk, — el nem múlasztandjuk. Thaly Kálmán. ANONYMUS ARPALICE-JE. Res est infinitae lectionis mytliica doctrina — ut vei in hac unica disciplina — vitám aliquis consumere possit. Chr. ö. Heyne, Apollodori Biblioth. 1803. p. XXI. Magyar Herodotusuúk egy helye, Szabó Károly fordításában, így hangzik : »Akkor Öcsöb és Őse tanácsot tartván, követeiket különféle ajándékokkal s a lakosoknak túszokúi vett fiaival Árpád vezérnek átkiíldék, s megizenék, miképen adott nekik isten győzedelmet, s a rómaiak Veszprém várát oda hagyva s előttök futásnak eredve, mikép úsztatták át lopva a Loponcs vizét. Követeik pedig Árpád vezért a torbágyi erdőben árpádosan sétálgatva találák.« Béla kir. nevetlen jegyz. könyve a Magyarok tetteiről. Ford. Szabó Károly 1860. 70. 1. Az »árpádosau« szóhoz megjegyzi Szabó Károly : »E hely jegyzőnk munkájának mindegyik, még az Endlicher-féle leggondosabb kiadásában is így áll : ... Ducem Árpad in syl va Turobag Arpalice ambulantem invenerunt ; miből bizonyos, hogy az Arpalice érthetetlen szó magában a bécsi könyvtári kéziratban is így áll. Azonban előttem kétségtelennek látszik, hogy Arpalice csak az értetlen másoló tévedéséből áll a helyes Arpadice (árpádosan) helyett. Azért is ezen egy betű változtatásával ezen eddig értelmetlennek tartott és senki által meg nem fejtett liely eredeti értelmét, ugy hiszem, szerencsésen visszaállítottam. Jegyzőnk ezen valódi magyaros Arpadice ambulare (árpádosau sétálgatni) kifejezése egyébiránt a pusztai népeknél oly nagyszerűen divatozott fejedelmi vadászatra vonatkozik.« Kérdés, nem lehetne-e a fönti helynek magyarázatát máskép is megkisérleni. Olvassuk ide a mythologiából ezt a szakaszt: Harpalycus, rex Amymoniorum, Thrax, cum haberet filiam Harpalycen, amissa matre ejus, vaccarum equarumque eam uberibus nutrivit et crescentem armis exercuit, habiturus successorem regni sui. Postmodum nec spes paternas puella decepit ; nam tantum bellatrix evasit, ut etiam saluti fuerit parenti. Nam revertens a Trója Neoptolemus, cum expugnaret Harpalycum, gravique eum vulnere affecisset, illa periturum patrem impetu facto conservavit, fugavitque hostem. Sed postea Harpalycus per seditionem civium interfectus est. Harpalyce graviter tum ferens patris mortem, conlulit se in sylvas, ibique vastando jumentorum stabula,' tandem concursu pastorum interiit. Hygini fabulae. CXCIII.