Századok – 1890

Értekezések - PÓR ANTAL: Lipóczi és Nekcsei Demeter és Sándor 20

34 PÓR ANTAL. se ők, se jobbágyaik, gerencsériek, inoderdorfiak, párnaiak és sziliek ') nem fizetnek neki hegyvámot. És a nem kevésbbé hazafias nagy-szombatiak készséggel ráállottak e bölcs tanácsra.2

) Sőt midőn már annyira fejlődtek némely ügyek, hogy istenitéletre került volna a sor, és a bajnokok már a porondon megjelentek, ekkor is, van eset reá, hogy a király Demeter mestert bízta meg a végső kísérlettel, a feleket kiegyezésre birandó ; ami neki sikerűit is.3

) Könnyen érthető ezek után, hogy magán ügyekben, törvényszéken kivűl is megkérték a felek e »tisztességes és becsületes férfiút« 4

) tegyen igazságot közöttök, békítse ki őket, mely felhívásnak ő készségesen megfelelt. De azért ne képzeljük, mintha ő az úgynevezett »jó emberek« kategóriájába volna sorolandó. Fölléptét a becsületes szándék mellett erély jellemzi. Midőn, például, a nyitrai püspök és a Osabiak fölkérték, hogy Csápor nevű peres birtokuk miatt igazságot tegyen közöttök, ő erre a béke érdekében vállalkozott ugyan, de azon feltétel alatt : ha ki az érdeklettek közöl az ő határozatában meg nem nyugszik. 50 márkát (szép sommácska azon időben) fizet.5

) Neve azért és pecsétje azon felül, ami súlyt nekik előkelő hivatala kölcsönzött, igen tisztelt lehetett. Innen van, hogy nemcsak László kalocsai érsek kéri meg, hogy adományát nővére számára, nagyobb nyomósság okáért (propter evidentius huius rei testimonium) ő is pecsételje meg, hanem Tolmácsi Miklós, kissé bizalmatlan erdélyi úrral szemben, néhányad magával úgy szerepel, mint aki a királyért és Ígérete megtartásáért áll jót. Hasonló functionak vehető, midőn a nagy-szombati francziskánusok templomában szintén csak harmad magával aláírja a szerződést, melyet 1327. februárius 13-án Károly magyar király János cseh királylyal kötött. E közbizalom kifolyása volt, hogy az x) Párna, a mai Kocsisföld, Szil, melyet Rustnának is hittak, ma Bresztován. A tót »breszt« és a német »Küsten«, annyi mint szilfa. 2) Anjouk. Okmt, III, 132. — V. ö. Fejér, CD. VIII/V, 77. 8) Anjouk. Okmt. III, 182. 4) Csakis a nagy tiszteletnek, melylyel iránta mindenki viseltetett veendő, hogy a buda-felhévvizi káptalan levelében Demeter tárnokmestert nemcsak nagyságos úrnak, hanem »honestus« férfiúnak és tisztelendő barátjának nevezi. Hogy e honestus czim csak a bizalmas tiszteletnek rendkívüli kifejezése, kitetszik szokatlan használatán kivül abból, mert csak a levélben, a czímen nem fordul elő. Hazai Okmt. III, 79.) 5) Fejér, CD. VIII/III, 104. Anjouk. Okmt. II, 582. Ez utóbbi oklevél a tárnokmester saját fogalmazványa, mely világossága által kedvezően elüt aina kor tekervényes, hivatalos irályától.