Századok – 1890

Értekezések - RÁTH GYÖRGY: Aragoniai János - I. közl. 328

ARU AGONI AT JÁNOS. 333 Az ekkép tényleg üresedésben levő esztergomi érsekséget a király már rég sógorának arragoniai Jánosnak szánta ; egyelőre azonban a szentszéknél csak annyit érhetett el, hogy a pápa őt Magyar-, Cseli-, s Lengyelországra nézve széles hatalomkörrel apostoli követté (legátus de latere) nevezte ki. Az e kiküldetés tárgyában 1479. junius 1-én kiadott brévében ') nyomatékosan vannak hangsúlyozva a szentszék és az egyház ügyeiben szerzett tapasztalatai, valamint a tudományokban való kitűnő jártassága. Az új apostoli követnek Magyarországba való utazása hosszabban húzódott el. Kezdetben a késedelmet bizonyára az a, körülmény okozta, hogy Mátyás julius 2-tól kezdve augusztus hó 15-ig Olmützben tartózkodott, hol a végleges bókét Ulászló cseh ellenkirálylyal megkötötte, és Beatrix, úgy testvére arragoniai Ferencz jelenlétében a kifejtett rendkívüli fényűzésnél fogva hiressé vált ünnepélyeket rendezte; onnan pedig a Magyarországban dühöngött pestis miatt a felvidékre rándult, s Beatrixet Kassára küldötte. A további akadályokat, úgy látszik, az esztergomi érsek által teljesen behálózott Fridiik cselszövényei gördíték elő. Mint a milanói herczeg velenczei követe 1479. október 16-án kelt jelentésében felhozza, a császár és a magyar főurak tudomására jött, hogy az arragoniai bibornok utazása főleg a 12000 arany jövedelmet hajtó esztergomi érsekség birtokba vétele czéljából történik. Erre a császár, a ki a követ által már előzőleg megírtak szerint az esztergomi érsek irányában a legnagyobb kegy és kedvezéssel viseltetik, e miatt a pápánál emelt panaszt ; másfelől pedig a felindult magyar főurak kijelentették a királynak, hogy hasonló »privatio«-ba, mely az országban szakadást idézhetne elő, belé nem egyezhetnek. Ennélfogva a követ értesülése szerint a bibornok látván, hogy óhajtása teljesülését el nem érheti, sőt jövetele botránynyal járna, megváltoztatá szándékát, és többé nem megy Magyarországba, hanem egyenesen Rómába tér vissza.2

) A magyar főurak ellenzésére vonatkozó eme hír nem igen tarthat hitelességre igényt, s valószinűleg viszszavezethető, mint mendemonda, az akkoron Yelenczében uralkodó magyarellenes hangulatra. Nem igen hihető, hogy a vas akaratáról ismeretes királynak szándéka, különösen ily fejedelmi hatalom körébe eső és személyes kérdéssé vált ügyben, közvetlenül az Ulászló és Kázmérrel való békekötéssel elért diplomacziai siker után, magában az országban számbavehető ellenszegüléssel találkozott volna. Egyébként az akadályok eloszlatását, s a császár áskálódásainak meghiúsítását igazolják a bekövetkezett !) Theiner II. k. 466. lap. 2) Mátyáskori diplom. eml. II. r. 265. 1.