Századok – 1890

Értekezések - Dr. MÁRKI SÁNDOR: A középkor kezdete Magyarországon - I. közl. 311

MAGYARORSZÁGON. 325 Azon szerémi érsekségben, melyet a 869-ben püspökké szentelt Method vezetésére bízva, II. Adorján pápa ismét fölállított, a latin mellett szlávúl is misézhettek a papok, sőt az evangéliumot és az epistolát mindenesetre latinúl kellett olvasni. Az érsek hatóságát voltakép a Dráva-Száva közére s a Száva-Kulpa közvetetten környékére terjesztették ki. Tehát azon vidékre, hol a szlovén Brazláv uralkodott. Önálló ország sem előtte, sem utána nem is alakúit ott s talán itt is csak egyszerű törzsfőre kell gondolnunk. A Dunántúlra csak annyiban, hogy térítőket oda is küldött. 874. óta különben is Morvaországban, hová akkor hazánk éjszak-nyugati része is tartozott, működött az érsek és Sirmiumot, úgy látszik, valamely tanítványa által kormányoztatta. Innen Morvaországból, 884-ben személyesen ment a Dunántúlra, még pedig a a pannóniai legenda szerént, egyenesen a magyar vezér meghívására. Magyar volt-e valóban a vezér, mint a legenda határozottan írja, vagy a még szét nem mállott avarok khágánja, kit a 900. év táján író krónikás az akkor már betelepült s egyre emlegetett magyarokkal téveszthetett össze, ezúttal nem kutatom. Fő az, hogy Methódnak a Dunántúl oly néppel akadt dolga, melynek, ha igaz volna is, hogy Szvatopluk és fia frank hűbérűl bírta Pannoniát, szlávúl nem hirdethette az evangéliumot. 803-tól 884-ig csak 81 év telt el, mi alatt két, legfeljebb három nemzedék serdűlhetett föl. Képzelhetni-e, bogy ennyi idő alatt mással cserélték volna föl nyelvüket az avarok, főkép mivel, mint láttuk, épen nem keveredtek erősen más nyelvüekkel ? Szláv és német, általuk úgyis csak alig értett hittérítők s ezek is csupán elvétve keresvén fel őket, a kereszténység sem volt még náluk általános ; de sok alkalmuk nyilt már annak beösmerésére, hogy nem remélhetik az ellenök még nagy Károly által a szomszéd népek védelmére emelt óriási földsánczok széthányását s a nyugattal való békés közlekedésöket, míg mindannyian meg nem keresztelkednek. Azonban — s ez jellemzi azt a híres frank civilisatiót - a kereszténységnek még alapelveivel sem voltak tisztában azok, kik nem közvetlenül a nyugati határokon, hanem odább keleten, a Dunánál laktak. Ezért akarta látni a nyelvén tudó és szent hírben álló Methódot a »király«, kit vezérnek kell vala mondania, ha magyar, khágánnak, ha avar emberről beszél. » A király pedig, mint úrhoz illő, tisztességesen, ünnepélyesen s örömmel fogadta és miként ilyen férfiaknak egymással beszélniök illik, beszélt vala vele s megszeretvén, megcsókolá s nagy ajándékokkal bocsátá el magától, mondván : »Emlékezzél meg rólam mindig imáidban, tisztelendő szent atya.« így csak az beszélhet, ki nincs ugyan még tisztában a hit