Századok – 1890

Értekezések - Dr. MÁRKI SÁNDOR: A középkor kezdete Magyarországon - I. közl. 311

320 A KÖZÉPKOR KEZDETE és tóti gazdag aranylelet egy avar főúr és felesége kincseit őrizte meg; a Duna bejövetele táján Mósonyban a neme&völgyi, a Duna kanyarulatánál a szentendrei, a Duna-Tiszaközében a szegedvidéki, a Maros jobbpartján a szent-annai s főkép kúnágotai s Erdélyben a zsilvölgyi leletek korát, természetesen nem határozhatjuk ugyan meg biztosan ; részben azonban arra a föltevésre jogosítnak, hogy e leletek helyei körűi épen nagy Károly ideje után sánczolták el magukat az avarok s adták magukat, többé nem vitézkedhetvén, békés foglalkozásra. A régiségek kutatói sokáig azt hitték, hogy az itt föltárt aranykincseket avar főuraknak byzánczi császárok ajándékozták, vagy hogy egyáltalán keletről kerültek azok oda ; ma már kezdenek megbarátkozni azon gondolattal, hogy talán mégis Magyarországban készültek. S ha nem keletről jött ajándék, akkor már a kereszténység terjedése korából való avar mű lehet pl. az ozorai arany nyakláncz, melynek ékítményei közé a kereszt is tartozik. Az arany, ritkábban eziist, vagy aranynyal futtatott bronz tárgyak díszítései nem oly keresettek, mint a skandináv-népeké ; egyszerűbbek, józanabbak és ízlésesebbek, ha külön ízlést nem képviselnek is. A krónikák neui is csak harczi vállalataikról tudnak; kereskedtek is a szomszéd népekkel, melyek különben köztük nem-igen érezhették magukat biztosaknak. Most, nagy Károly hódításai után, midőn a khágán nem állhatott többé 200,000 harezos élére s nem követelhetett adót a byzánczi császártól, hanem valószínűleg maga is adót űzetett a franknak, — kérdés, könnyült-e a kereskedés módja. Azelőtt a khágán parancsa elég volt egy-egy átutazó karaván megvédésére ; most, részekre szakadván az avarnép, bajosabb lehetett legyeimet tartani s mint a fejetlenség minden korszakában, bizonyosan még jobban elharapózott a rablás, útonállás és fosztogatás ; úgy, hogy az avar állam bomlását s nagy Károly hódítását az erkölcsök síilyedése s az élet- "és vagyonbiztonság csökkenése követte. Másrészt azonban mivel e romlást főrészben a másfajú és más vallású népek ellenszenvének kitörése okozta, az avarok, kik egyben-másban úgyis elfogadták Európa czivilisatiójából azt, a mi ízlésöknek megfelelt, komolyan kezdtek foglalkozni a vallásváltoztatás gondolatával. Bennlakásuknak első éveitől kezdve ismerték már a kereszténységet. Baján ugyan Sirmium és más városok elfoglalásával véget vetett a keleti liyerarchiának, de egy adat sem bizonyítja, hogy alattvalóit kereszténységök miatt üldözte volna. Megfosztotta őket püspökeiktől, mint a mohácsi veszedelem után őseinket a törökök ; de ha talán boszantotta is, nem irtotta őket, mint