Századok – 1890

Értekezések - PÓR ANTAL: Lipóczi és Nekcsei Demeter és Sándor 20

28 PÓR ANTAL. törvénykezése alól is, és szabad rendelkezést adott az uj birtokosnak fölötte életben, halálban, hogy eladhassa, elajándékozhassa, elzálogosíthassa, a kinek akarja ; sőt, jóllehet — úgymond — az országban levő várak sok rendzavarás előmozdítói, Sándor mesternek ritka kegyelemképen azt is megengedte, hogy az örök időkre neki adományozott Szent-Mártonban várat építhessen úgy, mint örökében. Nem találunk Károly király adományos levelei közt sokat, melyek ennyi kötéssel biztosítanák az új birtokjogot ; de Sándor úrnak — úgy látszik — ennyi biztosíték se volt még elég. A király tehát, jóllehet az ország szokásaival ellenkezőnek találta, hogy a királyi pecsét mellett az alattvalók pecsétje is szerepeljen, mégis az ország főméltóságainak hozzájárúltával megegyezését adta hozzá, hogy a maga királyi pecsétje mellé az esztergálni érsek és a nádor pecsétjei függesztessenek. És e három függő pecsét nyomait mind e napig viseli ezen emlékezetes levél.*) Hozzávethető már ennyiből, mekkora része volt Nekcsei Sándornak a rozgonyi sorsdöntő ütközet kivívásában, midőn legénységével a királyi zászló alatt és a király szeme láttára »hatalmas karral,« »kegyetlen vitézséggel« harczolt, s a királyt vérázottan is Kozma fia Jánosnak nyilai ellen testével védte, kész a király hűségében életét föláldozni. Amiért a király a nevezett János (aba) ujvármegyei Garadna nevű birtokán fölül, a sárosi királyi pusztán levő, Lipóczczal határos medgyesi erdőt adta, neki és »utódainak«, nem pedig, mint az efféle levelekben szokás mondás: »gyermekeinek és unokáinak« ; miből arra következtetek, hogy agglegény volt a vitéz katona.2) Nem is lehetett ekkor (1312-ben) már nagyon fiatal, miután már 1282-ben mind a négy Sándorfi-testvér, kik közt nem volt ő a legifjabb, megnőtt ember vala, kik az egri káptalan előtt önnevökben tárgyalhattak. A mondott évtől fogva pedig harmincz év telt el. Mindazonáltal hogy részt vett a Kopasz-féle lázadás leverésében, kitetszik abból, mert Károly király a Both Bodon hűtlen fiainak Külső-Szolnok-megyei birtokait : Tur-Pásztót és Zohnát neki adta és reá bízta a lázadóktól elfoglalt Kőrösszegi vár ótalmát. Tehát a várnagyságnál többre, minden nagy érdemei mellett se vihette, valószínűleg azért, mert katonai tudományon kivűl egyébbel nem nem dicsekedhetett. Meghalt 132ß körül — úgy tetszik — Kőrösszegen, és eltemettetett a váradi székes-egyházban, hol szent László király') Aajoulcori Okmt. I, 276. 2) Anjouk, Okmt. I, 2G1., 207. — Fejér, CD. VIIl/I, 433.