Századok – 1890

Tárcza - Történelmi értekezések iskolai értesítőkben 87. V. J. 271

TÁRCZA. 275 A most említendő bárom darab értesítő sem tárgyánál, sem kidolgozásánál fogva nem tartozik szorosan körünkbe s csak azért említjük meg, liogy az érdeklődök legalább a tárgy választásról tájékozhassák magukat. A kegyks tanítórendiek vezetése aj.att áli.ó rózsahegyi kath. ai.gymnasium értesítője dr. Csüsz Imré-tői »Töredékek egy spanyol utas naplójából«, czímü leírást közli, a melyben a szerző a spanyolországi kegyes rendiekről, tanítási módjukról mond el egyet-mást. A pécsi m. kir, állami főreáliskola 1888/9. tanévi éaresító'jében »Molière otthon és a társaságban« czímü értekezést olvassuk dr. Katona Lajos-tói. Az igazgatóság azt jegyzi meg, hogy a dolgozat közzétételét több oldalról sürgették s e sürgetésnek tesz eleget. E »több oldalról nyilvánított közóhaj«-ban nem igen osztozunk. Maga a tárgy érdekelheté a közönséget, a mely előtt felolvastatott, de tévedés azt hinni, hogy minden ügyes felolvasás egyszersmind tanulságos olvasmány is. Ez például kevésbbé az. Nem mondjuk, hogy nem foglalkozott behatóan a szerző tárgyával, de sem valami önállóbb felfogás, sem az adatok rendszeres csoportosítása nem erős oldala a szerzőnek. Aztán a dolgozat a czímnek egyáltalában nem felel meg. Jobb lesz vala, lia a szerző ezt a czímet adja dolgozatának : Molière mint ember. E czím alá sok mindent be lehet foglalni ; be lehetett volna Molière rövid életét és jellemrajzát is, a mi tulajdonkép. A zirc-cisterci rend pécsi fögymnasiumának jelentésé-beil dr. Békefy Rémig a szülőkhöz fordul, arra buzdítván őket, hogy ápolják kebelökben a vallásos nevelést, mert esak így oltják a növendékek szivébe az igazi erény csíráit, s a középiskolai tanítás is így lehet sikeres. A paedagogiai kérdések iránt érdeklődő olvasót szívesen utasítjuk e derék dolgozatra. Végezetül itt emlékezünk meg az utólag hozzánk jutott következő két értesítőről, a melyeknek egyikében, A győri m. kir. állami főreáliskola tizenhatodik évi értesítőjében Lasz Samu beszéli el az intézet történetét 1852/3-tól egészen a mult iskolai év végéig. Bevezetésül a reáliskolák keletkezéséről szól, erősen hangsúlyozva, hogy a reáliskolákat nem a divat, hanem a szükség teremtette, a mit különben senkinek sincs esze ágában sem tagadni. Bő forrásokkal mutatja meg, hogy a reál-irány fejlődéséből önként keletkeztek mintegy a reáliskolák. A győri intézetről először 1838-ban van említés, de még később is csak ipariskola minőségben szerepel nagyon kezdetleges fölszereléssel. Mogyoróssy Pál kanonok-prépost érdeme, hogy az intézet 1852-ben alreáliskolává nőtte ki magát s ekkor kezdte meg öt rendes és egy segédtanárral voltaképi működését. Innen kezdve a szerző minden évnek történetét külön szakaszban vázolja, folytonos tekintettel a magyar tanügy változásaira. 1873/4-től fogva lett az intézet főreáliskolává, mikor is Győr városa formaszerinti szerződésre lépett az állammal. Innen kezdve rohamosan fejlődött az intézet, úgy hogy most egyike az ország legvirágzóbb reáliskoláinak ; lassankint az alsóbb osztályait mind párhuzamosokká kell tenni, hogy a jelentkezők nagy számát befogadhassa. 18*