Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: Die Rumänen und ihre Ausprüche írta Hunfalvy Pál - I. közl. 249

250 TÖRTÉNETI IRODALOM. 2-49 akarják olvasóikat. De közöttük mások a viszonyok. Náluk a népmindent elhisz, a mi meg van írva. Tudósaik szava oly föltétlen hitelre talál, mint a pópáé. Pedig elfogultságuk csaknem rögeszmévé vált s müveik mind irányzatosak. Kezökben a tudomány czélja nem az igazságkeresés, de önnagyzási politikájuk, ábrándjaik eszköze, égő kanócz, a melyet nem jó államépületünk közelében, szabadon, ide-oda hordozhatni megengednünk. Ha nem gyujtnak is fel iniuket, felgyújtják balgatag népök vak szenvedélyét, utópiákat festnek eléjök, vágyat és ingert ébresztenek oly országok iránt, melyeket ezer év története tett koronánk és államunk tulajdonává. Minél kevesebbé mívelt valamely nép, annál könnyebben hajlik a roszra, valónak hiszi a káprázatot, jognak a követelést,, elérhetőnek a legelérhetetlenebbet. A ki a rumitn történetírást figyelemmel kíséri, meg fog győződni arról, mily gyönge alaponépítik fel ők rómaiságukat, e földön létök folytonosságát, egykori jogos-voltukat s a Balkán-félszigeten, Romániában és Magyarországon élő oláhság nemzeti és állami összefüggését és politikai: egységét, melynek ők elérését remélik s az elérésére törekvést a létező államokkal szemben megengedhetőnek, magukra nézve nemzeti kötelességnek tartják. Ennek a folytonos önámitásnak, a rumün ősjogok és jövő aspiratiók mindig más meg más alakban előtérbe hozása, mesékkel és képzelődéssel fölékesítése, az egymást érve-érő új hamis földrajzok, tankönyvek és történeti művek okozata a daco-román eszmének és érzületnek hazánkban oly nagymérvű elterjedése, s mind szélesebb körökben meggyökerezése. Densusianu könyve, a Hórára és Klóskára írt Apotheosis, gúny a tudományra és közerkölcsökre, megmérgezi a nép vérét s megrontja érzületét. A véletlen szerencse művének tartom, hogy Hunfalvy Pálfigyelme már két évtized előtt a hazánkban és szomszédságában történő ez eseményekre és veszélyes politikai irányra fordult. Legelső nagy műve, melyet a román önnagyzolás és forradalmi inkább, mint tudományos kutatási irány ez iszapos áramlatának ellenébe állított, épen a szóban levő. Négy szakaszból áll az. Az elsőnek tárgya a történelem, másodiknak a nyelv bizonyságtétele, harmadiknak a mesék és vélelmek, negyediknek az újkor és berekesztés. Egy kis toldalék. Az első szakasz e hét részre oszlik : I. Dákia a rómaiak rövid uralma alatt, II. különböző népek egymást felváltó birtokában, III. a magyar állam állandó birtokában, IV. Rómaiak, rómiiek, bulgárok a Duna déli oldalán, Y. a vlachok új népe?. VI. Transilvania vagy Erdély (Siebenbürgen) a három nemzet egyesüléséig (Unio), VII. Ugyanaz a XVIII. század végéig.