Századok – 1890

GRÓF SZÉCSEN ANTAL: Elnöki megnyitó beszéde az 1890. jan. 26-án tartott közgyűlésen 97 - DR. WENZEL GUSZTÁV: A Frangepánok Magyarország történetében az Anjou királyok korában - I. közl. 193

AZ ANJOU KIRÁLYOK KORÁBAN. 197 sőt esetleg egészen kizárni igyekezett. Midőn tehát a velenczei politikának ily körülmények közt nem csak az volt a feladata, hogy Dalmatiát maradandólag annectálja, hanem az is, hogy Yegliát, valamint a többi quarneroi szigeteket is minél szorosabb kötelékekkel kapcsolja magához : igen természetes, hogy a Frangepánok vegliai birtoka is egészen sajátságos eseményeknek lett színhelye. Láttuk fentebb, hogy a pártfogási viszony, melyet Velencze a vegliai sziget tekintetében magára vállalt, eredetileg szerződésen alapult, mely részleteiben inkább szokás, mint előleges positiv megállapodások útján lett kifejtve. Ama kor szelleméhez képest mindazonáltal ezen viszony csakhamar feudális természetet öltött. Mivel pedig azon kor felfogása szerint a vasallus főurának csak hűbéri hűséggel tartozott, s különben személyes szabadságában megszorítva nem volt, — a Frangepán családbélieknek Yegliával való infeudatiója is ezen értelemben nyert érvényt. Evvel szemben a régibb magyar királyoknak Modrus vármegyét és Vinodol vidékét tárgyazó adományaiban a velenczei köztársaság a Frangepánok ellen panaszra okot nem talált. Mikor azonban a tatárjárás alatt Frangepán Frigyes és II. Bertalan IV. Béla magyar királynak nevezetes szolgálatokat tettek, s ez őket ezért mint ilyen viszont további birtokadományozásokban és Magyarországban országos kitüntetésekben részesítette: Tiepolo Jakab velenczei dogé ebben a feudális hűség megszegését, sőt lázadást akart látni a köztársaság ellen, s Veglia szigetét büntetésül tülök elvette, és saját fiának Lőrincznek adományozta.Azok, kik Veglia szigetének múltját tüzetes tanulmányozások tárgyává tették, azt beszélik, hogy mint mondják — a Frangepánoknak ezen száműzetése Vegliából 17 esztendeig tartott, s hogy ezen idő alatt a velenczei köztársaság által választott grófok, előbb Tiepolo Lőrincz, és később Contarini Márk két velenczei patrícius, t. i. ') »Bartliolomaeus Comes Veglae cum consortibus suis, qui juramento fidelitatis Comitatum a Venetis recognoscebant, recepto feudo a Rege Hungáriáé (?) ei totaliter adliaeserunt. Dux autem illos ut rebelles omni honore et jurisdictione privavit, et Laurentius Teupulo eins genitus illis subrogatus est, et Joannes Teupulo alter Alius Anseri (Ossero, Ansarium) Comes offioitur.« (Dandalus Kniire, Chronicon lib. X. cap. 5. pars 37. Muratorindl Berum Italicarum Scriptoyes XII. köt. 365. 1.)