Századok – 1890

Értekezések - CS. B. G.: Szabó István 50 éves akadémikusunk jubileuma 180

180 TÁBl'ZA. SZABÓ ISTVÁN 50 éves akadémikusunk jubileuma. Szabó Istvánnak, in. tudományos akadémiánk jubiláris tagjának <i0 évet meghaladott irodalmi sikeres tevékenysége legtöbbnyire a philologja és szépirodalom körébe tartozik ugyan, de némely őstörténeti, különösen a mythikus hajdant feszegető praehistorikus nyomozásai meglehetős jogczimen számíttatják öt nemzeti régmultunk kutatói közé is. Az 1888-ban kiadott »két értekezés«, czímií füzetkéjében »Attila kardjai és »Elmefuttatás a czigányok őseirőltovábbá a mult év derekán napvilágra jött »Az afrikai Amazonok«, » Az amerikai Amazonok« »Mózes nyomai HomernáU külön füzetkék, melyeket igen kevés példányban, csak is bizalmasai számára baráti xenionként adott ki, azt gyaníttatják, hogy szerzőjök érezvén a mai nagyon más irányú eszmeáramlatok diadalmaskodását, épen nem szándékozik versenyre szállni s nézetei számára hangosan fölhívni a tudósok figyelmét, hanem csak úgy igénytelenül koczkáztatja holminek főleg azok tudomására juttatását, kikről fölteheti, hogy jó néven veszik az ő sok évi tanulmányainak e nemű eredményeit. Szabó István, philologiai tanulmányai folytán komolyan megszívlelte egyebek közt Eckermannak e nyilatkozatát: »Die späteren Historiker glaubten, dasz in der Mythologie noch ein reichhaltiger Stoß für die Geschichte verborgen liege, wass allerdings nicht gerade zu abgeleugnet werden darf, und bemühen sich deshalb aufs Eifrigste um diese Wissenschaft. (Lehrbuch d. Religionsgeseh. und Mythologie. Halle. 1845.) Es saját észleletei által is nem kevéssé buzdíttatva, ezen irányban több rendbeli kísérletet koczkáztatott. Szerény nyilatkozatai nem éreztetnek valami követelő igényt. Czélzata főleg oda irányúi, hogy némi figyelmet s tán buzdulatot is keltsen a hellén s magyar őstörténetek iránt érdeklődő philologusokban a megpendített eszméknek behatóbb kutatására. Mert úgy véli, hogy valamivel csakugyan több köze volt annak a szittya magyarságnak ahhoz a mythikus görög világhoz, mint ahogy véljük. De ha ilyféle álláspontja nem jogosíthatná is őt a hazai történelem búvárai közé soroltatásra : van biz azért elég más, a mi a történelmi méltatásra nagyon méltó irodalmi pályáján. Érdekes történeti alak ő maga is, mint oly jelentős szellemi tényező, ki egész sorát a hellen ó remekeknek szólaltatta hazai nyelvünkön, még pedig élvezetes és zamatos magyarsággal. Még e század első negyedében indult meg a nemesezélú ösvényen, lángoló lelkesültséggel szedte ifjú keblébe főleg Révai, Kazinczy, Rajnis és Guzmics szelleme szikráit s mind máig híven ápolja azokkal a nemzeti geniust, nemesbítve ezt időnként Hellas remekeivel. Ezért valóban örvendetes, hogy oly kegyeleti nyilatkozások siettek körébe a haza távoli vidékeiből is gyöngéd hódalatokkal adózni a magas