Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - V.: Péczeli József meséi kiadta dr. Takács Sándor 173

176 TÖRTÉNETI IRODALOM. 176 tévedünk, ha a Takáts felfogását elhibázottnak gondoljuk. Hogy Péczeli nagyobb hírnévre tett szert, hogy működése még életében méltánylattal találkozott, ez még magában véve épen nem bizonyít a szerző felfogásának helyes volta mellett. Hiszen például a Révai alakja óriásinak mondható akár a Bessenyeié, akár a Péczelié mellett, működése mégis csak később vált egészen a nemzeti haladás fejlesztő elemévé a Kazinczy rendkívüli törekvéseivel együtt. Nem kevésbbé téves Takáts felfogása Báróczyra vonatkozólag is. A szerző kimutatja, hogy Péczeli hívebben fordított, mint Báróczy, a ki sokszor nem is volt tisztában avval a nyelvvel, a melyből fordított. Ez igaz lehet ; de a Báróczy vívmányait már Péczeli mint kész eredményeket használhatta s fejleszthette tovább ; Báróczynak pedig mindent magának kelle először próbálnia. Báróczy hathatott Péczelire, míg ez utóbbi amarra bizonyosan nem lehetett hatással. Az életrajz második része általában véve gyengébb az elsőnél. Nem jobb lett volna-e, ha a szerző Péczeli nevezetesb fordításait, a Voltaire Zayr-ját és Henrias-át s a Young éjtszakáit nyelvi és aesthetikai tekintetben összefoglalva, megmagyarázza vala Péczeli működésének legfőbb eredményeit, hogy menynyivel vitte tovább a nyelv finomságát, hajlékonyságát, szóval mennyivel fejlesztette ; mint, hogy egyenkint szól mindegyikről s jóformán ugyanazt a nézetet mindegyikről újra ismétli ? Ez a részekre-osztás helyén lehet oly művek hatásának magyarázatában, a melyek távolabbi időközöket zárnak magukba s a hatás eredményei szembetűnő különbségeket mutatnak ; ele Péczeli fordításainál mindez nem így van. A mi Péczeli meséit illeti : e tekintetben a szerző gondosan kimutatja Péczeli egy régebbi bírálójának téves felfogását s látszik, hogy nagy figyelemmel tanulmányozta ez apró kis művecskéket. Csakhogy itt is, mint az egész életrajzban, azt veszszük észre, hogy a szerző nem tanúlmányainak eredményét tárja elénk, hanem magát azt a fáradságos munkát, a melylyel adatait összeszedte. Még csak a komáromi társaságról szólunk, a mely oly formán szerepel a Takáts könyvében, mint ha ez a társaság valóban szervezett irodalmi egyesület lett volna. Mondanunk sem kell, hogy ez az egész »társaság« csak a Mindenes gyűjtemény munkatársaiból állt s korán sem volt a mai értelemben vett irodalmi társaság, csak olyan, mint példáúl a kassai magyar társaság, a melyet tudvalevőleg Bacsányi, Baróti Szabó és Kazinczy alkottak. Ha azonban Takáts ebbeli felfogását tévesnek tartjuk is, dicsérnünk kell odaadó szorgalmát, a melylyel a munkatársak életrajzi adatait összegyűjtötte. Irodalomtörténetíróink ez ada-