Századok – 1890

GRÓF SZÉCSEN ANTAL: Elnöki megnyitó beszéde az 1890. jan. 26-án tartott közgyűlésen 97 - THALY KÁLMÁN: Konstantinápolyi újabb kutatások a Rákóczi-emigratió koráról - I. közl. 1

14 KONSTANTINÁPOLYI ÚJABH KUTATÁSOK. »Epitaphe de la Comtesse Berseni, qu'on a recueillié avant d'enlever la tombe, qui a été calcinée par l'incendie de 1730. Elle étoit sous l'arcade qui séparé la Chapelle de St.-Xavier du Choeur.« 2) Ily szomorú vége lőn ím gr. Csáky Krisztina, az egykor, oly hatalmas, oly előkelő úrnő : gr. Drasskovich Miklós országbíró s utóbb gr. Bercsényi Miklós a kurucz fővezér és fejedelmi helytartó hitvese díszes síremlékének, sírboltjának! Most immár a galatai csendes templomban kő nem jelöli porait. A gyászmiséket ugyan még tartják lelke üdvösségeért; férjének az örök-alapítványban letett kegyelete túlélte a márványt. Még egy igen díszes, kiváló műbecscsel bíró emlékről kell szólanunk, mely a St-Benoít egyház kincstárában őriztetik s Rákóczi, Bercsényi nevével eredeténél fogva szoros kapcsolatban áll, és így a magyar olvasó kegyeletére érdemes. Ez ama gyönyörű mívű, nagy ezüst-szentségtartó (monstrantia ; ostensorium), melyről »Rodostó«-m 114. lapján, tudósítás nyomán, már —rövideden — megemlékezém. Mostani kutatásaim alkalmával siettem e műkincset tüzetesen megvizsgálni, fölkérvén P. Lobry supérieur urat az ennek provenientiáj ára vonatkozó levéltári adatoknak kikerestetésére. Szíves készséggel keresték is ezeket, úgy maga a rendfőnök, valamint a levéltárnok urak, napokon keresztül, — átnéztek a jezsuitáktól eredő minden templomi szerjegyzéket, leltárt : azonban semmi irott nyomra nem akadhattak. Mindazáltal a zárda személyzetében nemzedékről nemzedékre szálló határozott hagyomány szerint ez a drága ereklye Rákóczi Ferencz fejedelemtől avvagy gr. Bercsényitől, - de bizonyára e két nevezetes férfiú egyikétől származik és szállott a templom kincstárára. És ebben okunk kételkedni nincs : inert a mű stylja tökéletesen megfelel az ő koruknak s kiváló nemes ízlésüknek. Ezen ostensorium nehéz, tömör ezüstből, franczia művész vésőjére valló, finom, remek ötvösmunkával készült. Ámbár díszletei, a korhoz képest, melyből erednek, barok-niotivumokat mutatnak : mindazonáltal még teljesen mentek a későbbi rococcoz) Lemásoltam Konstautinápoly-Galatábaii, 1889. octóber 12-eu. T. K.