Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Báthory István országbíró végrendelete 124

VÉGRENDELETE. 139 kirendelt emberei fogják kezelni, kiknek a jószág jövedelméből tisztességes fizetésük lesz. Az országbíró Macskássy Mihálynak hatalmat adott, hogy a kis Anna testvére és neveltetése költségeit fedezze, nem tékozlással, de illendőképen. Általában végrendeleti megbízottjait igen tágas körű rendelkezési joggal ruházza fel, és teljesen kipróbált hűségű becsületes embereknek kellett azoknak lenni, hogy vissza ne éljenek hatalmukkal. A többek között, midőn özvegye sorsa felől intézkedik, ezt mindenekben megbizottja belátásától és tetszésétől teszi függővé: .. .»Szerelmes atyámfia feleségem Homonnay Fruzsina . . . szavát fogaclgyad, tanácsával élj, meg is becsüljed, kit ha meg nem becsülsz, ö is úgy viselje magát hozzád, az mint akarja és neki jobbnak tetszik . . ., mert nem szamárnak, hanem testamentomosomnak hagyom magam képébe stb.« Számadásra senki sem kötelezhette őket s a tisztük után járó fizetésen kivűl az előforduló kiadásokat a jószágok jövedelméből ellenőrzés nélkül fedezték s az országbíró ismételten kijelenti, hogy akár készpénzét, akár jövedelmét végrendelete oltalma mellett, ha a szükség úgy kívánja, szabadon és korlátozás nélkül költhessék. Igen sok adóssága is maradt a jó urnák, ki ugylátszik életében nem örömest fizetett s a tartozásai lerovására hagyott 9000 frt készpénz bizony édes kevés volt s ezért török rabjain kivűl értékesebb arany- és ezüstmíveit rendelte e czélra fordíttatni. Végrendeletében a legnagyobb lelkiösmeretességgel számlálja elő adósságait s ha egyik-másik hitelezője vagy szolgája, kinek fizetése benmaradt, időközben elhalt, meghagyja, hogy az ország legtávolabbi részében is kutassák fel utódait, esetleg rokonait, és elégítsék ki őket. Ha pedig minden utánjárásuk sikertelen maradna, az ily gazdátlan adósságokat a pataki iskolának hagyományozza. Adósságainak egy tekintélyes része azonban a török ellen a XVI-ik század végén vívott harczok idejéből származott, »mikor Szinán bassát török császár először nagy haddal kibocsátotta országunkra. . . . Énnekem akkor sem fejedelmem, sem senki segítségemre az egy Istenen kivűl nem volt. Isten segítségéből még lábamon járhattam (mert a Báthoryak nemzetséges nyavalyája, a podagra a jó urat is gyakran gyötörte), országunk oltalmára való igaz hadakban jelen voltam, az én Istentől adatott vékony és kevés erőm szerint, az mint lehetett, szolgáltam.« Mint végrendeletének több helye bizonyítja, jobbágyainak valóságos jóltevője volt s midőn a török pusztításai következtében a föld népe s gyakran a városi polgár is nagy Ínségre jutott, az adózás alól egészen fölmentette őket s a mely községek ebben a