Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Báthory István országbíró végrendelete 124

VÉGRENDELETE. 137 ségét általa óhajtotta újból nagygyá és hatalmassá tenni. Neki nem voltak gyermekei, s az ifjú, ki oldala mellett nőtt fel, testileg lelkileg egyaránt kiváló tulajdonságok birtokában, gazdagnak alig mondható s így el van zárva vagy legalább is megnehezítve reá nézve a magasra emelkedés utja. Egy Báthory nem állhat lie csatlósnak valamelyik újdonsült főúr udvarába, sem a végbeli vitézek közé, mert kardja csak dicsőséget, nem kenyeret szerezni van hivatva. Nem engedelmességre, de parancsolásra született ez a faj s alázatos csak Istene előtt lehet. Ily gondolatokkal foglalkozhatott az országbíró, midőn Gábort fiává és örökösévé fogadta ; ezt a benyomást teszi némileg a végrendeletnek az a helye is, hol öcscsétől elbúcsúzik. A hozzá iutézett atyai tanácsok és intések oly igaz bensőségteljes lelkesedéssel, annyi lendülettel vannak irva, hogy már pusztán ebből az okból is megérdemlik, hogy szóról szóra idézzük őket : »Gábor ! ím látod, hogy Isten után én tenéked atyád helyett atyád akarok lenni. Meglássad, jól meggondoljad, hogy én te rajtad nem kaptam semmiért, hanem láttam árvaságodat húgoddal Annával egyetemben. Látom azt is, az mi nemzetünket az mi Istenünk bűneinkért, kiváltképen az én ágamat elfogyatá. Kiről nekem sokat teneked irnom nem kell, nem is szükség, mert noha gyermek vagy, de babes aetatem, hogy ezekrűl gondolkodhatol s elmélkedhetek Azt sem exaggerálom sok szóval, mi miá s ki által főttünk és vánszorottunk el mind mi Báthoryak s mind az egész magyarság. Ez vagyon csak hátra, hogy főképen én te rajtad kaptam ez okáért, hogy legelőször az teljes szentháromság egy bizony Istennek dicséretire, és az ő keresztyéninek épületekre, anyaszentegyházának javára succedáljon az én nemzetségemből (én magtalan maradván) ki az Istent szolgálja. És mind az én tőlem elmaratt jószágban, s mind egyebütt, az hová elérkezhetel, szolgálj ; szolgálj életeddel, haláloddal, véred kiontásával az Istennek, keresztyén anyaszentegyháznak, nem csak pogány ellen, hanem főképen pápa és az ő tagjai ellen és minden Istentelen, hitetlen eretnekek ellen.« »Emlékezzél meg, hogy szabad akaratodból megtért keresztyén vagy, Istent megcsalni, quia impossibile, ne igyekezzél, mert bizony magadat csalod meg, mert Sz.-Péter mongya, nem én mondom, hogy jobb volna az igasságot meg nem ismerni, hogysem mellőlle elállani.« »Ezután a Báthoryak jó hírének, neveknek követője légy Isten vezérléséből az mennyire lehet. Hazádat, hazád szabadságát életednél jobban szeressed, becsiüljed, kik mellett meg merj halni, ha Isten uraságodban megtart, az Ur nevét segítségül hiván érette, megölessed, magadat. Ne budossál mint az czigány egy fúvóval,