Századok – 1890
Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Báthory István országbíró végrendelete 124
126 BÁTHORY ISTVÁN ORSZÁttBIRÓ kiknek sorsa felől mindenekben gondoskodott s mint saját gyermekeit tartotta, úrrá tette őket. Minthogy azonban Báthory Istvánnak egy 1603. jun. 19-én Ecsed várában készített pótvégrendelete már nyomtatásban is megjelent'1 ) s itt a Tatay István gyermekei javára tett hagyományok részletesen fel vannak sorolva, a végrendeletnek e kulturtörténelmi szempontból különben igen becses részét nem tartom szükségesnek ismételni. Van azonban az ecsedi tárházban elég tárgy, mely lekötheti figyelmünket ; mindenek felett érdekes pedig egy nagy szekrény telve »régi papi öltözetekkel«-, miket a régiek így szól a végrendelet — Isten tiszteletre csináltattak ugyan, de nem vették észre szegények, hogy bálványoznak velük. — Ennek következtében az országbíró buzgó protestáns létére is kegyeletben tartotta őseinek akaratát, nem kívánta saját szükségére fordítani e műbecscsel bíró drágaságokat, hanem eredeti czéljukhoz képest »Isten tisztességére« rendelte. — Yalóban jellemzők a végrendeletnek erre vonatkozó intézkedései úgy a korra, mint az országbíró hatalmas egyéniségére nézve. Az egyházi ruhákat tehát »holtom után vagy pénzen adják el, vagy ha el nem adhatják, gyöngyét és islógját fejtessék le, az kik gyöngyösek lesznek, az kik penig sem gyöngyösek, sem islógosok, sem ezüstösök, hanem csak valami köz marhák, azokat is mind eladják. Az kik ezüstösök, azt róluk levegyék, az kik közzűllök olyas, kiből az ötvösök ezüstöt égethetnek, ezüstöt égessenek. De pápistáknak se sidóknak ne adgyák, hanem egyebeknek, akármi rendbelieknek. . . Ezeket eladván és kész pénzzé tévén, az árának felét igen megnyomorodott magyar raboknak oszszák, ne valami főraboknak, az kik megérdemlik, kiket tatár vagy terek rablott el, felét penig tanuló deákoknak oszszák, olyanoknak penig, kiket megeskessenek, hogy az mi hitünkön való prédikátorok lesznek, az mely hitet az több igaz tanítókkal Calvinus és Beza hirdetett, mely az apostoli vallással egyez.... Egyéb hiten valóknak egy pénzt se adgyanak.... « A végrendeleti megbízottaknak lelkök üdvössége terhe alatt hagyta meg az országbíró, hogy akarata szerint járjanak el s lia mindazonáltal »oly dolog találja őket, ki miá soha semminemű uton, semmiképen véghez nem vihetik, sőt ismég pápista kézbe esnek : rakassanak egy nagy tüzet és mind megégessék őket, tegyék porrá .... széllel futassák fel az porát . . ., és ha ezt nem cselekednétek, adgyatok az Úr szine előtt az ítéletben számot rótta.« ') Báró Radvánszky Béla : Magyar család-élet és háztartás III. k. 216. 1.
