Századok – 1890

GRÓF SZÉCSEN ANTAL: Elnöki megnyitó beszéde az 1890. jan. 26-án tartott közgyűlésen 97 - THALY KÁLMÁN: Konstantinápolyi újabb kutatások a Rákóczi-emigratió koráról - II. közl. 102

I 1 0 KONSTANTINÁPOLYI Û.1ATSB KUTATÁSOK. kozatkelt: 1703. május 18. A legkétségbeejtőbb korszak rája nézve ! A hazából a karlóczai békekötés által évek óta kirekesztve ; / a török portától Ázsiába internálva ; híveinek legnagyobb részétől elhagyatva ; szűk vagyoni viszonyok között, nem ritkán még anyagi szükséget is szenvedve, — maga és hitvestársa családi ékszereinek zálogbavetéséből tengette életét. Lelkét búbánat, roskadozó testét súlyos kór gyötörte. S épen ekkor, — a reversális aláirása előtt pár hónappal veszté el örökre szenvedéseinek mindvégig hű társát, védangyalát, dicső nejét, Zrínyi Ilonát. ') Csoda-e, kérdezzük, ha az ennyi csapástól sújtott, tört testű és tört lelkű ember, az őt más, keresztyén országban csendes, nyúgodt, kellemes élettel bíztató jezsuiták szépen csengő szavaira egy gyenge pillanatában ráhajolt, — szabadúlni vágyván e pokolbúi, gyötrelmei helyéről, bármi áron? ! Persze, az idők kevéssel utóbb egy kissé megváltoztak, — javára. Mostohafiának II. Rákóczi Ferencznek diadalmas fegyverei 1704-ben meghódíták csaknem egész Magyar- és Erdélyországot. S a nemeslelkű fiú nem feledkezett meg imádott édesanyja férjéről. Thököly dús uradalmait azonnal visszaadatta számkivetett niostahaapjának, kihez régi hívei által vigasztaló, gyöngéd leveleket s anyagi helyzete javítására, mihelyt tehette, tetemes összegű pénzeket — csak egy ízben is 2000 aranyat küldözött. Ekként Thökölynek életfentartási viszonyai lényegesen javultak, s hazatérhetési reménye is föléledt. Ennek teljesülését azonban a mindinkább közeledő halál meggátlá. Ily körülmények közt írá meg azután codicillusát, melyben az áttérésről és jezsuitákról most már hallani sem akart, s isten és emberek előtt protestált. »Hoc est ultimum meum testamentum ! . . .« Akarata szerint ment végbe. Mint protestáns temettetett el. A mi végre a most közlött Emlékirat keltének idejét illeti : ez az elején olvasható szavakból: »(le l'année dernière 1703« világosan az 1704-ik évre, és pedig ezer. évnek elejére tehető, mikor Rákóczi győzelmes előnyomulásának Ilire nem hatolt el 1703. február 18-án; véletleu-e, hogy áttérési nyilatkozatát bárom hó múlva, épen neje halálának napján keltezte ? T. K.