Századok – 1890

GRÓF SZÉCSEN ANTAL: Elnöki megnyitó beszéde az 1890. jan. 26-án tartott közgyűlésen 97 - THALY KÁLMÁN: Konstantinápolyi újabb kutatások a Rákóczi-emigratió koráról - II. közl. 102

108 KONSTANTINÁPOLYI ÚJABfl KUTATÁSOK. kezével, pecsételt meg saját pecsétével. Ezt a franczia nagykövet hitelesítvén, magához vevé a térítvényt, s a bujdosó fejedelemnek, a protestantismus egykori híres hősének conversiója ügyében követségi titkárát*) Rómába, a pápához küldötte. Ha Thökölynek már 1687-iki szorult helyzetében czélba vett convertálási szándokát is fontolóra veszszük s a saját codicillusában érintett »conditiókat« és általában e codicillus tartalmát a jelen Emlékirat részletezett állításaival egybevetjük : a dolog nagyon valószínűnek látszik. Teljesen különböző eredetű források, s mégis lényegben, tartalomban meglepőleg egyezők. Ha még Thökölynek 1703. május 18-iki rendkívüli reversálisa is netalán elő fog kerülni a konstantinápolyi franczia követség, avvagy hitelesített másolata a vaticán levéltárából : akkor a jelen Emlékirat állításainak hitelessége megtámadhatatlan. Hogy Thököly kis-ázsiai számkivetéséből Franczia- vagy Olaszországba vágyott ; hogy ez iránt a jezsuitákkal, — hite megtagadása árán, — egyezkedésre lépett : codicillusában maga bevallja ; s hogy a jezsuiták a kitűzött föltéteteleket kieszközölni komolyan törekedtek : annak, Branconnier atya e czélból történt 1704-iki Rómába utazása mellett2) legjellemzőbb,legkétségtelenebb bizonyítéka maga ezen, mint látszik, a franczia kormányelnöknek, Colbertnek szánt mémoire. Hogy czélt nem értek, nem rajtok, hanem Thököly egyénisége politikai súlyának csökkenésén múlt. A pápa nem akart miatta a bécsi udvarral kellemetlenségbe keveredni, s XIY. Lajos sajnálta tőle a pensiót. Elhajította, mint a már kifacsart czitromot. A szerencsétlen bujdosó fejedelem, természetesen, pótvégrendeletében más színben igyekszik feltűntetni a dolgot, állítván, hogy a jezsuiták megcsalták: mert nem teljesítették (más szóval, nem bírták kieszközölni) föltételeit, és így »violatis conditionibus, violentur et pacta.« Ez áll ; de hát ha a tény, a hitcserélés ténye már előzetesen, — bár egyelőre titokban — megx) Alkalmasint a Thököly végrendeletét is hitelesítő záradékkal ellátott François Belin-1. T. K. 2) L. De la Mothraye : Voyages, Tome í. 373. és Lettres édifiantes et curieuses, Paris, 1780. T. II. 362. V. ö. még J. AV. Zinkeisen: Gesch. d. Osm. Reiches, V. köt. 217—222. 1.