Századok – 1890

GRÓF SZÉCSEN ANTAL: Elnöki megnyitó beszéde az 1890. jan. 26-án tartott közgyűlésen 97

100 GR. SZÊCHEN ANTAL TÁRSÚLATI ELNÖK törése csak egy világhatalommal felérő, nemzetközi alakulás létesítésétől volt várható. A keresztes háborúk kezdeményei ezen föladatot a vallásos lelkesedés sugallatával kisérlették megoldani ; de annak tüze rég elhalt volt a világi érdekek és versengések ámító fagyos lehellete alatt: és Mátyás királynak személyes tapasztalatai meggyőző tanúságot szolgáltattak, hogy egy ily lelkesedésnek ismételt fölébresztését nem veheti föl döntő és biztos tényezőként államférfiúi és hadvezéri számításaiba. Nyugot felé fordultak tehát tervei, melyeknek fejlődése, fölfogásában a keleti szereplés eshetőségeit nem zárta ki ; de csak a keletkező eredmények következménye és nem azok előfeltételeként. A gondviselés kora határt szabott életének ; mindaz, mit országának belkormányzatán kivűl kezdeményezett, és valósított, bevégzetlen torsoként áll az utókor előtt ; terveinek betetőzése — vívmányainak mi módon való alakítása és azoknak Magyarország érdekeivel való kiegyenlítése vagy összekapcsolása, megoldatlan rejtélyként szállt vele időelőtti sírjába ; — de mindenki érzi, és a történelem följegyzi, hogy ezen torso egy nagyfejedelem műve volt és hogy benne nemcsak Magyarország, hanem Európa is elvesztette korának egyik legdicsőbb uralkodóját, kinek kimagasló egyénisége az által is sajátszerű szellemi emelkedettséggel tűnik föl, mert a fejedelem erélye és buzgósága a közjó iránt, a hadvezér vitézsége és képessége, az államférfiú mély belátása és következetessége ép oly kevéssé merítik ki annak jelentőségét, — mint diadalainak babérjai, vagy kormányzatának fényes sikerei. A tudomány és művészet iránti érdeklődése, a szellemi élet fontosságának mély és élénk érzete : mindaz, mit ezen téren kezdeményezett, tervezett, teremtett, alkotott, alakja visszatükrözésének egyik legkiválóbb eleme. Az idők mostohasága romba döntötte fényes építményeit ; az ő diszes csarnokai és termei nyomtalanúl tűntek el, a művészet mind azon kincseivel együtt, melyek azok fődiszét képezték ; a vadon lepi el kies és regényes kertjét, gondosan kiszabott és ápolt tereit; és szélnek eresztvék hires könyvtárának tartalmukra és kiállításuk művészi tökélyére nézve is nagybecsű kötetei. Ha az egykorú Íróknál mindezeknek bámuló dicsőítését olvassuk, és nyomukat csak ezekben és a hagyomány kegyeletes emlékezeté-