Századok – 1889

Bizottsági jelentések: - A nagybányai bizottság jelentése. Írta dr. Schönherr Gyula 126

BIZOTTSÁGI JELENTÉSEK. '127 múltjának forrásaival közelebbről megismerkedve, azokat a magyar történetírás számára értékesíthesse. A mármaros-szigeti gyűlésből e czélra kiküldött bizottság, mely Szabó Károly egyetemi tanár elnöklete alatt Géresi Kálmán, Demkó Kálmán, Koncz József, Pettkó Béla és Koncz Albert társulati tagokból és alulírott bizottsági előadóból állott, aug. 27-én a szép kapniki úton át Nagybányára érkezve, legfőbb feladatáúl ismerte a városi levéltár gazdag anyagának áttanulmányozását; e mellett azonban a többi régi levéltárakat, úgymint a református egyház és kerület, s a minorita-rendház archívumait, valamint a magánosok birtokában elszórtan található okleveleket is megvizsgálta, alkalmat szerezve magának egyúttal működését a szomszéd Felsőbányaváros levéltárára is kiterjeszthetni. Mindez irányokban teljesített munkálatairól az idő és tér szűkéhez képest lehető részletesen beszámolva, a következőkben van szerencsém a bizottság nevében, mint annak előadója, működésünk eredményéről jelentésemet megtenni. * * * Nagybánya város levéltára a városháza három szobára terjedő földszinti, tűzmentes helyiségében fölállítva, Thurzó Ferencz levéltárnok gondozása alatt, a régi levéltári anyag három csoportját foglalja magában, úgymint: 1. a kiváltságleveleket s ezekre vonatkozó kiadványokat, melyek egyéb nevezetesebb oklevelekkel s a város régi pecsétnyomóival együtt nagy tölgyfaszekrényben őriztetnek; 2. a jegyzőkönyveket és 3. az ügyiratokat és számadásokat, melyek külön-külön, korrendben, nyitott polczokon vannak elhelyezve. A levéltár középkori oklevelekben meglehetős szögény, minek okát részben a város múltjának mozgalmas jellegében is, főleg azonban a közönyben, gondatlanságban kell keresnünk, mely a helyhatóságok levéltárainak kezelését egész napjainkig országszerte szomorúan jellemzi, s mely alól csak néhány felvidéki város archívumai képeznek dicséretes kivételt. Nagybányán ezenfölül az elemek is mostohán viselték magukat múltunk régi emlékeivel szemben: a legrégibb eredetiben birt oklevél, I. Lajos 1347-iki privilégiuma mindjárt kezdő soraiban nagy tűzvészről tesz említést, mely a régebbi kiváltságleveleket megsemmisítette ; s e szerencsétlenség ötszáz év alatt többször ismétlődött. Legnagyobb pusztítást vitt véghez a XVII. század elején dühöngött tűz, melynek a régi akták és számadások teljesen áldozatúl estek. Ehez járúlt még az a körülmény is, hogy a levéltár gyakran változtatta helyiségeit, s így e században is három költözködésen