Századok – 1889

Bizottsági jelentések: - A városi bizottság jelentése. II. Írta dr. Erdélyi Pál 101

BIZOTTSÁGI JELENTÉSEK. '107 lomra, annál nagyobb önzetlenséggel szolgálta (s nagy érdemeket szerzett) a magyar nyelvet. Mert bizony a hazai nyelv gyakran volt rászorítva, hogy ilyen tanyákon vonuljon meg, hogy ilyen füstös oltárokon áldozzék. Amaz előbb említett alkalmi irodalom tudákos volt, hiszen mesterei is tudákos tanító, diák népség volt; emez naiv, pórias, de e mellett nyilt és egészséges, bár darabos. Ez egy valóságos népies irodalom, lappangó népies költészet. Az e körbe tartozó kéziratok teszik a második csoportot, melyet előbb említettem. Különösen egy 7 kötetes gyűjtemény (8r.) válik ki, a mely már irodalmi értékű is. Ez jóval magasabban áll a többi felett, hiszen az említett irány termékei a XVlII. században ugyan alacsony szinen állottak. Megsüppedt ez az irány, értelmetlen fraseologiába, hosszú kadencziás szóárba veszett. S ez magában véve természetes is. Mert az efajta irodalmat mindig a műirodalom szokta befolyásolni, a míg viszont amaz nélkül ez sem igen lehet el. S a népies költészet viszonya a művészieséhez sokkal szembeötlőbb, semmint azt ma már hangsúlyoznom kellene. E kettő egymásra hatásának titka már nem titok s kölcsönösségök el van ismerve. Alig lehet hát csodálkozni azon, hogy a XYIII. században ez a lappangó irodalom olyan nagyon elmaradt. Hisz a vezető is mi volt, selejtes ízlésű, s jó darabon idegen szellem hirdetője. Ekkor a lappangó költészet egészen magára maradt, s jóformán csak tengődött, messze leesett arról a polczról, melyen a XYI -XVII. század hasonló természetű irodalma állott. íme nagyjában ilyen természetű darabok teszik a másik csoportot, a lappangó irodalomnak itt található gyűjteményét. Ezeket összeszedni, átvizsgálni, s beesőket méltatni, történeteiket fölkutatni ép úgy feladata a magyar irodalomnak, mint volt a kuruez költészet fölfedezése és tárgyalása. S ha egyszer ez megtörtént, a nemzeti szellem történetében egy újabb fejezet fog előkerülni, mely a lappangó költészet és irodalom ismertetésének lesz szánva. E három csoport nagyjában történt vázolásával ki is merítettem jelentésem második felét, de még egy pillanatnyi türelmet kérek egy ujabb csoport számára, a mely már nem kézirati, hanem nyomtatott darabokbóll áll. Ez a mult századi ponyvairodalomnak itt összeszedett tekintélyes csoportja. Elég, ha megemlítem, hogy a könyvtár e gyűjteménye felette érdekes ós gazdag ; ha megemlítem, hogy a ponyva-irodalom még szintén megíratlan fejezete a mi irodalmunk történetének; hogy ez alappangó irodalommal egy gyékényen árul, szerepök, hatásuk és jellemök is majdnem ugyanaz. Micsoda érdekes dolgok vannak ezek között,