Századok – 1889

Bizottsági jelentések: - A vármegyei bizottság jelentése. II. Írta dr. Deák Lajos 88

90 BIZOTTSÁGI JELENTÉSEK. '90 164 4-. jun. 8-án a fejedelem szükségére száz szálya *) (mindenik 6 szályával) és két ezer bikkfa-deszka szavaztatik meg. 1645. január 17-én a fejedelem házai részére 100 ezer sindely és 100 szálya igértetik, melynek beszállítása később a megye által külső közegeihez azon kijelentéssel sürgettetik meg, hogy addig a sindely esinálók ne merészeljenek egy sindelt is eladni, sem Bányára átal hordani, míg a fejedelem része ki nem telik — 24 frt büntetés terhe alatt; az oszlások pedig, ha uly Szentgyörgynapig le nem szállítják a száz szályát, 100—100 frtra büntettetnek. Ugy látszik, az erélyes intézkedés megtette hatását, mert többször az űgy nem került elő. III. A megye főispánja azon időben iktári gróf Bethlen István volt, kivel a megye szintén nagyon jó viszonyban volt s némi üzleti összeköttetésben is állottak úgy, hogy midőn a megye megszorult, a gróf adott pénzt s azután a megye visszaszolgáltatta neki egyéh javakban; mely érdekes viszony illustrálására fölemlítem, hogy 1644. január 26-án elhatároztatott, miszerint »A főispán ő nagyságának ez mostani szükségben tanúsított kegyes jóakaratjáért minden oszlástól és kaputól egy-egy jó bárányos, fejős juh adassék«. Ugyanazon év márczius 1-én ismét, mivel a főispán a megye szükségeire 100 forintot adott, ezen újbóli jóakaratjáért igért a megye 100 bárányos, két—két esztendős juhokat és 25 meddő vágó teheneket, melyeket Szentgyörgy napra kell beszolgáltatni ő nagyságának. IV. Egyházi szempontból nem érdektelen, hogy 1643. márczius 10-én elhatározzák, miszerint világi bírák ne elegyedjenek egyházi dolgokba, de 1645.' márczius 23-án egy após panaszára elrendelik, hogy a szolgabíró vegye maga mellé a járási protopapot és más becsületes személyeket is s vétesse vissza Ungur Jánossal (úgy látszik elkergetett) feleségét és éljenek együtt mint becsületes keresztyén emberek. Alioquin törvénynyel procedálhatnak. Y. Törvénykezési szempontból csak két mozzanatot emelek ki. 1644. ápril 5-én panaszok emeltetvén a felöl, hogy mivel a vármegye Magyar-, Lengyel-, Moldva- és Erdélyországgal határos sok inconvenientiák, sőt facinusok is patráltathatnak, sőt patráltattak is, csak most is ez bellica expeditió alatt u. m. embervagdalások, égetések és más istentelenségek, s a tisztektől és törvényszékektől mitsem tartanak — elhatároztatik, hogy a tisztek szabadosan (azaz rövid uton) inquirálhassanak s a törvényszékekhez tartozó ügyekben is procedálhassanak. A mi nagyon hasonlít egy kis statariumféle eljáráshoz és élénken szinezi a háborús állapotokat. 1644. junius 21-én néhai Pogány György özvegye, Stojka Ágota az iránt panaszol, hogy fia István sem Isten parancsának, sem az ország articulusainak nem enged, sem főispán, sem vármegye intézkedéseit nem respe*) Erdélyben tutajnak liivják.