Századok – 1889

A Századok októberi a máramaros-nagybányai kirándúlásról szóló füzetének tartalma. - Tanulmány máramarosi oklevelekről. Írta dr. Mihályi János 57

66 Tanulmány cularisatiója után Mojszin]

) és más monostorok; jövedelmét az 1635. évi márczius 5-én tartott megyei congregatio akkép állapítá meg, hogy »minden szentegyháztól egy-egy forintot adjanak a papok az oláh püspöknek«. Ha az egyházfő jövedelem tekintetében csak erre támaszkodhatott, nem lehet csudálni, hogy a püspökség 300 éves fennállása alatt nagyobb templomok nem épültek, sem a papság oly színvonalra, melyen más felekezet papsága állott, nem emelkedhetett, daczára annak, hogy a papság adataink szerint magából a nemesi és birtokos osztályból való vólt, és daczára annak, hogy Mátyás király 1479-ben kelt rendeletével a gyulafehérvári metropolita közbenjárása folytán a máramarosi román papságot »valachos Prosbyteros Graecam fidem tenentes« minden nevű adózásoktól mentessé tette. Maga a püspökség 1720-ig állott fenn, mikor is a catholicus egyházzal való unió terjedése folytán az utolsó püspök Dorothaeus Moldvába menekült, valószínűleg magával vivén okleveleit is, mennyiben az 1391-iki alapító levél görög eredetije is onnan került napvilágra.2

) Ha rövidre szabott időnk engedné, sok más tanúlságos körülményekre is kiterjeszkednénk, melyek jogszokásokra, helynevek, személynevek magyarázatára, a kenézségek intézményére vonatkoznak, melyek mindnyájára okleveleink sok becses adatot tartalmaznak; így csak azt említjük meg, hogy a mennyi királyi adománylevéllel bírunk, azok kivétel nélkül hadi érdemek jutalmazásául lettek kiállítva; az ősök, kik magokat e részben érdemesíték, míg egyrészről vallásukhoz és nemzetiségükhöz szorosan ragaszkodtak, származásukat okiratilag is feltüntették, addig másrészről a hazának és királyainak sok jó szolgálatot tettek; az Anjou-dynastia alatt s a Hunyadiak korában alig volt hadi expeditio, melyről okirataink említést ne tennének. így, hogy a százból csak egy-két esetet említsünk, Nagy Lajos király alatt Ivan olahusnak apja Dragumér nevű, Viddin alatt esett el a törökkel vívott legelső csatában 1365-ben, ugyan annak testvére *) Megyegyűlési jegyzőkönyv 1637-ből. 2) Az eredeti görög szöveget közölte M. Cogolniceanu »Archivii romanesca« czimü okiratgyüjteményében 1860-ban. Ugyanaz latin fordításban II. Ulászló király confirmatiójával kiadatott 1846-ban, Baleescu »Magazinu Istoricu« czímű okiratgyüjteménye III. kötetében. A megerősítés alkalmával a monostor priorja és a munkácsi püspök közt. felmerült collisio a király által 1494-ben akként döntetett el: »quod ipse fráter Hilarius Prior et sui successores Episcopo de Munkács sui ordinis reverentiam, Archiepiseopo vero de Transsilvania, modernig el futuris, veluti superioribua suis, debitam subjectionem et obedientiam praestare debeant et teneantur.«