Századok – 1889

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Rodostó és a bujdosók sírjai - I. közl. 457

466 THAIiY KÁf.MÁN". írt — cs bár írt volna! az meg mind máig lappang valahol, vagy végképen elveszett. Ezeket csak mintegy zárjel közben jegyezvén meg Mikesről: mindazt, a mit őnála Rodostó ismertetésére nézve találunk, fölösleges volna itt szóba hoznunk, — hisz műve nagyon el van terjedve ; mindenki ismeri. Csak azt kívánjuk tehát constatálni belőle, hogy a szép fekvésű, áldott vidékű város mindjárt eleinte mily kedvező benyomást tőn idetelepített bujdosóinkra. 1720. tavaszáig Rákóczi és udvara a Bosporus melletti Jenikőjben, Bercsényiék pedig a szomszéd és amannál kiesebb Therápiában voltak szállva; de kivált a jenikőjiek elég alkalmatlanúl. Martius 7-én tudatta a nagyvezér a fejedelem portai residensével Ládonyi Horváth Ferenczczel, »hogy a porta jobb és alkalmatosabb helyet akar rendelni a magyaroknak Jenikőnél.« Bákóczi »csendes elmével« belényúgodván,a vezér elküldé szálláskészítő és foglaló tiszteit a kiszemelt helyre, Bodostóba; a hová azután a bujdosók, a szultán nagy hadi gályáin, — úgy szólván mindnyájan, — ápril 24-én érkezének meg, minden málhástól. És ámbátor Bercsényi a »Eoclosto« névből mindjárt az első napon az »Ostorod«, anagrammát csinálá: Mikes Kelemen már ezen első napon írt levelében is nem győzi dicsérni az új tanyát: ». . . . Elég az, hogy az egész bujdosó magyarok itt vannak. Kinek-kinek pedig bőven elegendő és tágas szállása vagyon, — csak én egy szolgával, egy gazdag örménynek az egész házát birom; és mindenik háznak vagyon egy kis kertje Noha még nem ismerem a várost, se körűivaló helyeit: de azt elmondhatom, hogy hálaadással tartozunk istennek, ide való hozásáért; mert sokkal tágasabban vagyunk szállva, mint abban a nyomorúlt Jenikőben. Az egész szállásaink a város szélén vannak, — csak egyet lépek, már a mezőn vagyok.« S egy hónap múlva : ».... Mi itt igen szép, kies hely tt vagyunk. A város elég nagy és elég szép; a tengerparton lévő ') Rasid török történetíró szerint »llakucsi-oglu kiral, napjait békében és nyugalomban töltendő, maga kívánkozott Rodostóba.« (III. köt. 29. 1.) Az bizonyos, hogy a jenikőji elszállásolással nem lehetett megelégedve.