Századok – 1889

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Rodostó és a bujdosók sírjai - I. közl. 457

• RODOSTÓ ÉS A BUJDOSÓK SÍRJAt. 461 Aranyszarv kikötőjében horgonyzó franczia Fraissinet-gőzösre. Nagy, hatalmas, kettősgépű csavar-hajó volt, Odessza és Marseille között közlekedő; személy- és áruszállító egyszersmind. Félóra múlva indulánk. Pompás idő vala. A nap épen a nagyszerű Szulejmanie-mecset súgár minaretjei közt s az Ejub-temető cziprusfái fölött nyúgodott, vörös fényben; az átellenes ázsiai partokon a fehér Leander-tornya, a régi Krysopolis (Skutari) és Chalcedonia (Kadikőj) ezernyi ezer ablaküvegei szemkápráztatólag villogva, tündökölve verték vissza a húnyó napsugarakat. A Dolmabagcse márványpalota a kék Bosporus partján, és fönt a magaslatokon a Jyldiz-palota, fehér mecsetével, a Pankaldi s a galatai ó-torony már ködbe kezdtek merülni. A régi serail alatt és Kadikőj közt elhaladva, jobbra hagytuk a Héttorony sötétlő várát, a hat minarettel ékes Achmedie-mecsetet, majd Jedikule-kőjiit világító-tornyával, s balra a regényes fekvésű herczegszigeteket és Ázsia partjait, — s kiereszkedénk a sík tenger tükrére. A Marmora egészen csöndes volt; hajónk teljes gőzerővel, nagy sebességgel siklott rajta, — igen gyorsjáratú gőzös vala. Az ázsiai partoktól mindinkább eltávolodánk; az európai parton a legújabb orosz-török békekötésről emlékezetes San-Stefanó kikötője lámpáit még láthattuk, — azonban, a mint az éj leszállt, a tengerre fehéres köd ereszkedék, melyen át azontúl csak néha pillanthattunk meg itt-ott valami rezgő fényt a ruméliai partokon. Folytonos, gyors haladásban telt el az éjszaka; mígnem éjfél utáni 2 és 3 óra között hajónk megáll, s leeresztik a horgonyt. Kilencz órai sebes sikamlás után czélpontunk: Rodostó előtt valánk. Lázas szívdobogással futottam fel a födélzetre; de köröskörűi mindent sűrű köd borított el, — hiába lestem a parti hegyeket: nem lehetett látni puszta ködnél egyebet. A kapitány nyugalomra intett: Elég idő van még, aludjam! (Én, Rodostó előtt, — aludni ? ! /) A rodostói kikötőbe - úgymond — ilyen mély járatú hajó be nem mehet; majd úgy öt óra tájban oszlani kezd a köd, jőnek a dereglyék, s kezdünk kirakodni. Lementem; de majd minden öt perczben fölszaladtam megint, türelmetlenül lesve a köd oszlását. Végre, öt óra tájban — mikor már a dereglyék javában rakodtak hajónkról, — tünedezni kezdett a köd, kibontakozni lepléből a tájék, s a partmenti magaslatok,.