Századok – 1889

Könyvismertetések és bírálatok - JUNIUS: Erdődi Bakócz Tamás élete. Írta Fraknói Vilmos 417

428 TÖRTÉNETI IRODAI,OM. év tapasztalása után sem érthetik nála jobban azok, a kik napjainkban iparszerűleg űzik a gyámoltalanok gyámolítását. Szóval nála minden szolgálatnak szabott - és pedig magas ára volt, mint valamely jól berendezett, kitűnő firmával ékeskedő üzletben. Corvin Jánostól, a kihez hála is kötötte, 17200 forint kölcsön »némi viszonzásaképen« négy uradalmat kap s ráadásul még Mátyás király 40 ezer forintra becsült remek feszületét. Mindezzel nem érte be s mert János herczeg dús volt, annyira zaklatta, hogy az kényszerítve volt az 1498. évi országgyűlésen zsarolás czímén ellene vádat emelni. Ez a vád érdekesen illustrálja, hogy az akkori főpapok mely módokon szereztek vagyont. János herczeg előadja panaszában, hogy a horvát bánság elnyerésekor Erdődi Tamásnak és Ernszt Zsigmond pécsi püspöknek uradalmakat és ékszereket kellett adnia. A két püspök úr azonban keveselvén a hála-ajándokot, most tőle Gyulát és Hunyadvárát porlik. A zágrábi püspök is néhány ezer forintot követel jogtalanúl; a csanádi püspök pedig szőleire vetett tizedet. Ezen az országgyűlésen a főpapok ellen általán, Bakócz ellen különösen is nagy volt az ingerültség. Corvin János zsarolással vádolta, egy köznemes: Baksai Ferencz ehhez a vádhoz a közokiratok rendszeres meghamisításának vádját csatolta. »Tamás érsek a hamisító — mondá Baksai, — mikor némelyek okirathamisítással vádolták, mit az ő saját kezeírásával bizonyíthatok be. Mátyás király életében sok hamis okiratot vezetett a királyi könyvekbe. Megérdemelné, hogy a királyi pecsétet tüzesen arczára és homlokára süssék.« S mintha e vádak nem volnának a főpap cancellárra elég súlyosak, hozzá teszi, hogy az esztergomi érsekséget pénzen vette és most alkuitan van a bíbornoki méltóság fölött, E vádak némelyikét talán csak a gyűlölség koholta, de valljuk meg azt is, hogy a Tamás érsek politikája világi és egyházi téren egyaránt olyan természetű, hogy a legképtelenebbnek tetsző vádat is valószínűvé teszi. Gonosz játékot űzött szükségből és haszonért az egyház szentnek vallott rítusával, vásár tárgyává tette az ország első egyházi méltóságát, kereskedett az egyházi vagyonnal, jó egyetértésben, ma czimboraságnak mondanók, élt a közpályán megbélyegezett főnemesekkel. Senki sem találta valótlanszinűnek, hogy a kanczellárt hamisítással vádolják, mikor Szapolyai István nádorról mindenki tudta, hogy megdézsmálta a korona-uradalmakat és a közpénzeket s hogy »fiát készül a király halála esetén a trónra emelni, mit könnyen keresztűlvihet, mert a szent korona ő rá és az egri püspökre van bízva, ezt pedig megvásárolhatja.« Amint e néhány idézetből is kitetszik, volt reá ok. hogy a köznemesség a főpapok és főurak ellen országos mozgalmat