Századok – 1889

Könyvismertetések és bírálatok - JUNIUS: Erdődi Bakócz Tamás élete. Írta Fraknói Vilmos 417

424 TÖRTÉNETI IRODAI,OM. dolatra, hogy majdan házasságon kivűl született király fejen lássák Szent István koronáját. A király tervének sikerét nemcsak arra alapította, hogy okkal-móddal meggyőzze e tinnyáskodók ellenszenvét; de iparkodott a kevésbbé válogatós egyháziakat és világiakat érdekeik által minél szorosabban fiához fűzni. E törekvésnek Bakócz gyors carriére-jén ínég tagadhatlanúl fényes tehetségeinél is többet köszönhet. A nélkül hogy bármire is kötelezve érezte volna magát, úgy viselkedett, hogy a király terveinek oszlopát látta benne. Erősítette tehát ez oszlopot minden kínálkozó alkalommal. A cancellárián tanácsossá, a clerusban győri püspökké tette. Bakócz hitelét a királynál mindenek előtt arra használta, hogy útjából eltisztított minden akadályt: Várdai Péter kalocsai érseket és cancellárt a királyné segélyével börtönre vettetvén. Alig tiz év alatt, attól számítva, hogy az erdélyi püspök udvarát a királyi udvarral cseréli föl: püspök, útja tárva a legmagasabb méltóságokra és föltétlen bizalmasa a királynak és a királynénak egyaránt, holott a királyi házastársak tervei és érdekei egymással homlokegyenest ellenkeztek. Bakócz azonban úgy viselte magát, hogy mindenik fél, a másikat vélvén rászedettnek, megajándékozta föltétlen bizalmával. Várdai Árva várának tömlöczében kap néhány évre szállást, mert oktalan politikus, őszinte híve a király terveinek. Bakócz ellenben biztosan sütkérezik az udvar osztatlan kegyének verőfényében; mert tud a királylyal tanácskozni arról, hogyan biztosítható a trón Corvin Jánosnak, mely módok által szerezhető meg számára a milanói fejedelem lánya Sforza Biánka; és tett Ígéretet Beatrix királynénak napról-napra, hogy meghalván a király, olyan utódot segít a trónra, a ki őt, az özvegyet feleségül veszi. Ilyen e pálya kezdete. Morális fölháborodásunk hajlandó volna perfldiának nevezni az effajta politikát. A XV. évszázad lelkiismerete azonban kevésbbé érzékeny, a siker fejében sokat mindent megbocsátott. A mi ma sokunkban a megvetést kelti föl, az akkor csodálatot és irigységet szült. Hagyjuk meg koroknak és ivadékoknak is azt a jogot, a mit a franczia közmondás az egyénnek már régen megadott, hogy: chacun ä son goüt. Bakócz egész pályája azokat az elveket illustrálja, a melyeket később Machiavelli fog rendszerbe foglalni. Ezek az elvek nem erkölcsösek egy csöppet sem; de hasznosak és czélravezetők. Elvégre is ő azért fáradott, hogy szertelen becsvágyát kielégítse és nem azért, hogy az utókornak modell legyen a jó erkölcsökben. A maga és kora ízlése szerint tökéletes volt; s ha mi kevésbbé találjuk annak, az egy szemernyit sem von le tehetségéből és érdemeiből. A helyett tehát, hogy becsmérelnők és megbélyegeznők önzé-