Századok – 1889

Értekezések - CSERGHEő GÉZA: Wisgrill és a magyar genealógia 412

KÜLÖNFÉLÉK. 413 összefoglalja, a melyek Alsó-Ausztria bejegyzett nemességéhez tartoztak. Művében különös és főgondot fordított a diplomatikai adatokra, az eredetre, a nemesség adományozására, rangemelésekre, birtok-adományozásokra és a czímerre. így jelent meg 1794-ben ezen monumentális munka első kötete, mely mint első és egyetlen létezd mű, az alsó-ausztriai nemességet ineligenátusaival egyetemben, mint zári testületet (ismerteti. meg velünk. Wissgrill »Schauplatz« czímű könyve számos, gyakran rendkívül érdekes és reánk nézve egészen új adatokon kivűl, a magyar történelem és genealógia szempontjából főképen két irányban nyújt nagybecsű adatokat. Először nagyszámú magyarországi származású s leginkább a főnemesi családokhoz tartozó nemzetségekre nézve, a melyek egyszersmind alsó-ausztriai indigenák voltak s viszont másodszor hasonló számú oly osztrák származású nemesi családokra nézve, melyek magyar indigenák voltak. Ennyit viszonzáséi] a »Költő-e, vagy gonosztevő ?« czímű czikk végső pontjára, melyben a szerző, miután előbb egészen nyíltan bevallja, sőt dicsekedni látszik vele, hogy Wissgrillnek még nevét is alig ismeri, — a magyar genealogust óva inti annak használatától. Miután a »Schauplatz« nagyérdemű szerzőjének halála folytán 5-ik köteténél (»Lempruch«) megszakadt, és több évtizeden keresztül szünetelt, végűi a bécsi cs. kir. heraldikai társúlat választmánya elhatározta annak folytatását és nagyrészt még Wissgrill kéziratai alapján annak saját kiadásában való befejezését. Ezen határozat akként foganatosíttatott, hogy az említett mű folytatása 1872-ig a társúlat »Zeitschrift«-jében, 1873-tól kezdve pedig egészen az újabb időkig, illetőleg még mai nap is a társúlat évkönyveiben tétetett és tétetik közzé. A bécsi cs. és kir. heraldikai társúlat évkönyvei bár szintén nem nagy számban nyomattak, mindamellett antiquár-könyvkereskedések útján még gyakrabban kaphatók. A nevezett társúlat »Zeitschrift«-jei azonban (miután már eredetileg is igen csekély számú, összesen alig 300 példányban nyomattak) már a külföldön is alig és Magyarországon egyáltalán ismeretlen irodalmi ritkaságot képeznek. A Listhy nemzetségére vonatkozó fejezet pedig épen az ezen oly ritkává lett »Zeitschrift«-ben jelent meg. Az alsó-ausztriai tartományi rendek sorába való fölvételre nézve, egyéb formalitásokon kivűl szükséges volt egy kérvény benyújtása is, melynek kapcsán hitelesen és megczáfolhatatlanúl