Századok – 1889
Értekezések - Dr. PÓR ANTAL: Kálmán győri püspök (1317-1375.) 369
382 PÓR ANTAL. fizetendő négy márka dénáron, tiz penzát számítva a dénárba. Egyebekben teljesen szabad és semmi más adóval nem tartozik.x ) y. Míg I. Károly király élt, természetesen nem hiányzott, fiának, Kálmán berezegnek becsülete a visegrádi udvarnál, ámbár nehéz elhinnünk, hogy Erzsébet királyné minden jámborsága mellett, vagy talán épen ezért, nagyon nyájas szemmel nézte Kálmánt, ki őt férje oly botlására emlékeztette, melyet a XIV. századbeli asszonyok se voltak hajlandók megbocsájtani. A viszony Károly király halála után mindenesetre feszesebbé vált, és Lajos király, hasonlókban édes anyja hűséges echoja, mint látni fogjuk, nem az idegenkedés enyhítésére működött közre. A következő, magában csekély esemény áraszt világot ezen, • a színfalak mögött lefolyt, a profán világ előtt az időben is gondosan takart viszonyra. Nagy-Martoni Pál országbíró, az ország törvényes állapota helyreállítása körűi nagy érdemeket szerzett férfiú, de különben a csúszó-mászó aulicusok az időbeli mintája, ki, míg Károly király élt, az ifjú Kálmán herczeg egy szavára kész volt Széki Miklós hat márkányi bírságát elengedni, 2 ) mi ugyan nagy szívesség volt tőle, e kapsi embertől: ezen Nagy-Martoni Pál legkedvesebb lakóhelyén, Nagy-Martonban, Sopronvárniegyében, hol eddig egyszerű rektoria volt, olyan helyi káplánféle, mint ma mondanók, plébániát akart állítani s azt kellően javadalmazni. Dicséretes szándék, melynek kivitelét azonban a győri megyés püspöknél, akkor Kálmán berezegnél, kinek joghatóságához Nagy-Marton tartozott, kellett volna annál inkább megkezdeni, minthogy Nagy-Marton dézmája, melylyel Pál országbíró plébániáját dotálni akarta, a püspöki asztal jövedelmeihez tartozott. De a püspök személye, atyja emléke, melynek az országbíró annyival tartozott, különösben is követelte, hogy ily, akkor fontos ügy, ne a püspök mellőzésével történjék. Kálmán herczeg — ismervén az !) Fejér, C. D. VIIl/lI. 195. E levél kelete, mint már Fejér raegjegyzé, téves; 1318 helyett 1358-nak kell állnia. 2) Anjoukon Okmt. III. 187. dd. 1335.
