Századok – 1889

Értekezések - Dr. PÓR ANTAL: Kálmán győri püspök (1317-1375.) 369

é KÁLMÁN, GYŐRI PÜBPÖIv. (1317—1375.) Nem mint államférfiú, ki az ország ügyeit egyben-másban útba igazította; nem is mint oly papi fejedelem, kit a magyar egyház vezérként követett: hanem csak mint I. Károly királyunk természetes fia, mint félvér magyar Anjou, érdekli Kálmán, győri püspök figyelmünket. I. Az esküben, melyet Káról y-Kóbert király Bndán, 1309. junius 15-én, koronázása alkalmával tett, mindenkinek feltűnhetik, hogy daczára az egyik kezdő tételnek, melyben a király általánosságban azt igéri, hogy a római közönséges egyház által hirdetett és tanított katholikus hitet megtartja, különösen még benne foglaltatik, hogy beéri a törvényes házassággal és megelégszik feleségével, mert mint az írás mondja: A férfi elhagyja atyját és anyját sat. E tétel nyilván közbe van csúsztatva, nem is a kellő helyre. Előtte közvetlenül ugyanis az áll, hogy az esküt tevő király Magyarország nemeseit régi, törvényes szabadságaikban meghagyja, sőt zsarnok elnyomóiktól megszabadítja; azután következik a föntebbi pont a házasság szentségének megőrzéséről, s utána mindjárt, hogy a király a népnek, melyet az isteni gondviselés reá bízott, nem kárára, de hasznára legyen. Károly király, ki ezen második koronázásakor mintegy húsz éves, de már három év óta feleséges volt, úgy látszik, elég okot szolgáltatott eddig is arra, hogy a pápai követ, Gentilis bíboros, ki e koronázásnál jelen volt, s az ország főpapjai és főurai a mondott tételt esküjébe beletoldják, noha tudniok kellett, mily nehéz »contra stimulum calcitrare.« Károly király, a francziába oltott heves olasz vér nem is SZAZADOK. 1889. V. FÜZET. 24