Századok – 1889

Értekezések - Dr. TORMA KÁROLY: Adalék gróf Lázár Miklós „Erdély főispánjai” cz. közleményéhez 311

312 ADALÉK GRÓF LÁZÁR MIKLÓS államférfiúi ügyességétől függött. S evvel a ténynyel számolnia kell a monographusnak, ki a régi megyei administratiót, annak igazi képét feltüntetendő lesz. Nem ok nélkül mondta régen is, s mondja most is a példabeszéd, hogy: »a capite foetet piscis.« Érvénye, erős érvénye volt e példabeszédnek az erdélyi megyék administratiója mikéntjének alakulásában. Példáúl — hogy egyebeket mellőzzünk — Béldi Pál főispánsága Belső-Szolnok-, Teleki Mihályé s Apor Istváné Tordamegyóben irányadó s tartós nyomokat jelöl meg ama megyéknek a XVII. század végén nyilvánuló publico-politikai administratiójában, sőt még közéletének alakulásában is, mert hisz »a főbbeknek utánna jártanak a kisebbek.« A közéletben, az administratióban is egyaránt. De tán feleslegeseknek is tarthatom a mondottakat. Légyen elég annyit ismételnem, hogy erdélyi megyéink közigazgatása pragmatikai történetét a megyék főispánjainak lehetőleg tisztázott seriese, történeti s államférfiúi jelentőségüknek ismerete nélkül megirni alig lehet. Minden vonásnak tehát, a mely erre irányul, meg van a maga becse. S gróf Lázár Miklós nagyérdekű közleményeinek épen e tekintetből van kiváló fontossága. Alaposság, lelkiismeretesség, minden részletre kiterjedő figyelem dicsérik a munkát, a melyet végzett. Dolgozatának nyilván jó hasznát fogja venni az erdélyi megyei rendszer ismertetője. Igyekezetének szerény társává akarok lenni, midőn a következő adalékokat közlöm, a melyek részben kiegészítik, részben pedig rectificálják tisztelt barátom közleményeit. Vajha ebbeli szerény igyekezetünket, a becsületes succursus igyekezetét, arra hivatottabbak is követnék! mivel csak ekként sikerülhetne a megyei tisztségek bonorum gradusának — s nemcsak a főispánokénak, mint fő, hanem folytatólag az alantasabb megyei tisztviselőkének is — egybeállítása. A megyei törvényhatóságok levéltáraiban levő ezirányú okleveleknek, főleg pedig az archívumokban ritkán hiányzó jegyzőkönyveknek figyelmes átkutatása bizonyára bő adatokat szolgáltathat a kutatónak. Hibáznánk t. i., ha azt hinnők, hogy megyéink levéltárai merőben vacuusok a történelmi s főleg a régi közigazgatási adatokban. Kétségen kivűl elpusztult bennök egy és más az idők viharában, — de maradt is elég, a minek hasznát vehetjük. Példa rá Belső-Szolnok-, Tordamegye s Aranyosszék levéltára, a mely utóbbiakat közelebbről volt alkalmam megismerni, s ezeken kivűl nyilván több más erdélyi megyéé is. E levéltárakból bőséges forrásai fakadnak Erdély megyéi múltjának. Csak merítenünk, s minél jobban kell merítenünk belőlük.