Századok – 1889

Értekezések - STESSEL JÓZSEF: Fraknó multja 294

300 STESSEL JÓZSELÍ. nikomediai püspök mint Kálmán győri püspök vikariusa 1347. évben felszentelt. És most, miután mind azt, mit Fraknó határáról az előttem ismeretes okirati adatok alapján elmondani lehetett, tényleg a fentebbi sorokban fölsorolni iparkodtam, - áttérhetünk a vár birtokosaira, kiknek szerepléséről, valamint a Fraknóra vonatkozó gyér történeti eseményekről is röviden meg fogunk emlékezni. Mielőtt pedig e föladatnak eleget tenni törekednénk, ki kell jelentenem, hogy a mit a Giletekről mint itteni birtokosokról, s az ő lierczegi czímökről, és sopronmegyei roppant birtokaikról más írók téves adatai nyomán a legjobb hiszemben a »Sopron« ez. lapban egykor közöltem : az kezdettől végig a valósággal ellenkezvén, mint koholmányon alapuló közlemény teljesen elvetendő. Megyénk jeles fiát, Nagy Imrét illeti az érdem, hogy lesújtó birálata következtében, a mások által történetünkbe becsempészett Gilet-féle fraknói mese minden consequentiájával együtt végleg kiküszöböltetett. Tehát a »Gilet herczegelc«, mint különben mindjárt látni fogjuk, Fraknót soha, de különösen a XIII. és XIV. században semmikép sem bírhatták. Hogy azon 'terűletet, melyen később Fraknó keletkezett, 1202-ben Imre király Benedek vajdának adományozta, arról máifentebb szólottunk; s most hozzá kell tennünk, hogy miután Benedek neje: Tota a neki királyi megerősítéssel 1202-ben jegybérül lekötött Marton és Bojot falukat bárkinek oda adhatta, ő e jogával élve, utóbb (talán 1221. év után) a kérdéses birtokot közvetlenül Simonra, — állítólag testvérére, — a Nagymartonicsalád igazolt ősére hagyta; s e család az okiratok tanúsága szerint az említett terűletet folytonosan, s pedig a XIII. századtól kezdve közel a XV. század közepéig, tehát a család férfi-ágának magva szakadtáig birta. Az oklevelek szakadatlan sorban emlegetik e birtokosokat, különösen először a Spanyolországból hozzánk II. Endre idejében (egy 1223-ki okirat szavai szerint) beköltözött Simon vitézt, későbben Simonnak fiait: Simont és Mihályt, kik »de Marton« és »comes de Marton« nevek társaságában fordulnak elő. Nem lehet szándékunkban a család történetével foglalkozni, de belőle mégis egyes adatokat érintenünk kell, hogy röviden kimutatni lehessen, mennyire folytak be a birtokosok mint fraknói grófok hazánk történetére, s a Vár múltjának eseményeire; s ez oknál fogva érdekünkben fekszik az első birtokosok eredetét is vizsgálni, mindenekelőtt egy feltűnő körülményre irányozván figyelmünket, mely az ő (t. i. a Nagymartoniak) családjukra vonatkozik. Már ezen családról oly jelesen értekező Nagy Imre is, kinek adatait a mennyire azok nem a Fejér-féle okmánytárából merítvék, mi is itt használjuk — birálata aláveté